ja!! majdnem elfelejtettem! a mai nap sztorija!: jövök haza, épp egyik kezemmel a táskámba kapaszkodok, mert le akart esni a vállamról, a másikkal a hajamat próbáltam kivarázsolni a szememből meg a számból - úgy fújt a szél -, a lépcsőházban automatikusan nyúlok a postaláda felé, nyitom hogy majd kikaparjam belőle a sok szórólapot - levelet a közműveken kívül nem kapok -, erre ott figyel egy lezárt boríték... először majdnem kihajítottam, mert gépi címzés volt rajta, viszont bélyeg meg egysem, amikor észrevettem hogy a pecsét ami a bélyeg helyén volt spanyol: "espana" csakpersze a hullámos "n" betűvel. namondom, vajon ki és mit akar nekem reklámozni spanyolhonból... tépem fel félkézzel a borítékot, amikor meglátom hogy egy karácsonyi unicef-es üdvözlőlap van benne... no, ennek a fele se tréfa, zsebrevágtam a lapot, felvágtattam a lakásba, majd ott az ajtóban kiszedtem... angol szöveg.. két oldal teleírva, best wishes meg with love meg I hope we can meet ... csak azt nem tudom kitől!!!... illetve van egy tippem, de az olyan meredek hogy nemhiszem el... szóval hogy voltunk egy krumpliföldi tréningen, és ott a tréner.. nade a tréner a feleségével volt, aki a másik tréner volt.. egy középkorú házaspár tipikusan a hippikorszakból... olyan tarisznyás hosszúhajúak lehettek annó, amiből mára már csak az egyszerű lenvászon maradt meg a palinak mint ruha, a nőnek meg a hosszú szőr a lábon, meg a rakás féldrágaköves ékszer - meg valami indián tarisznyácska titkos füvekkel... nade ezek konkrétan együtt voltak! és femili meg szánsájn meg minden!... szóval most nemértem a dolgot igazán... utána kell járjak holnap...