nem is meséltem micsoda főlúzer voltam már megint... ugye jöttem melózni. Vártam a buszra, ami a krumpliföld felé megy... vártam... vártam.. oké, vasárnap van, ilyenkor ritkábban járnak, de még szerencse hogy süt a nap, és annyira nincs is hideg.. nade ez már a hatodik ugyanolyan busz, miértnemjön már az enyém?! várok, ácsorgok, végülis ráérünk, ... újabb tízperc... kirakatnézés... csaknemjön... elmegy a napfény ami eddig a fejemet sütötte... keresek egy másik napos foltot: ott a buszmenetrend mellett volt épp... namondom, hamár odamegyek, megnézem hogy milyen sűrűn jön ez az átkozott busz... hmmm... mi??!!!??! hétvégén nem közlekedik?!! áááá....

és így esett meg hogy három átszállással, csontáfagyott végtagokkal, és a normál háromnegyedóra helyett másfél óra alatt értem ki melózni... jó omen...