új hét, új remények.

tegnap elkövettem azt amit ezentúl sosem fogok. Rendeltem egy pizzát, és betermeltem az egészet. Ez még hagyján, de futás előtt egy órával. Ilyen borzalmas élményt még nem okozott kaja.. aztsem tudtam hogy megfulladjak vagy hányjak-e... többször nem kell magyarázni hogy ne egyek futás előtt, az biztos.

hazafelémenet meg ahogy a hídról sétáltam le (ez mondjuk túlzás, inkább kontrolláltam estem egy-egy lépcsőfokot, olyan mértékű izomláz kezdett rámtörni épp), szóval ott, ahol Szigetről is haza szoktam esni, ebben a finom meleg időben, még az izomláz is a helyén volt. Tiszta dézsávű. Erre mintegy varázsütésre olyan irdatlan tömény fűszag csapta meg az orrom, hogy elgondolkodtam hogy ennyire azért mégsem lehet jól emlékidézni. észre is vettem három srácot, akik a bokrok mögötti padon szívták nagy serényen. Nagyon flesses volt , ehhheh