jelentem, még élek. nem gondoltam volna hogy ez problémát fog okozni azon a sziget első napon, amelyen semmmi-de-semmi érdekes programot nem találtam még délután a szigetes pestiest különszámot nyálazva át immáron hatszázadszor.

SeanPaul

Sonpól valami kritikán aluli volt. az egy dolog ugye hogy nemszeretem, de láttam már olyan együttest aki mégha szar zenét is játszik, legalább belead apait anyait, spannolja a közönséget és a lelkesedésével lefegyverez. nos itt kakofónia, felkészületlenség és hanyagság. ennyi. Gondolom egy májusi délután odament Sonpólhoz a menedzsere, hogy Héj, brada'! Van itt valahol a Balkánon egy kis buli ahova némi aprópénzért el kéne menni böfögni eztazt a mikrofonba, két órát kinntvagy, aztán zsebretesszük a lét. Jamégvalami: aztmondták hogy egész jó nők vannak arrafelé. Egész végig ugyanis ez volt az összes kommunikáció a tömeggel: Hello sexy ladies! namindegy, végülis túléltem, a tesóm meg jól elvolt, őszerinte ennyire azért nem volt rossz, de ő elfogult mert szereti ezt a zenét.

Mikor vége lett, szétszéledtünk, elvileg a Wan2 sátrat kerestem hogy pálutcaifiúkat hallgassunk, kiabálni a fiatal lányok-at, bementünk a sátorba, de valami nagyon nem klappolt. Ennyire nem öregedhettem meg hogy már ennyire nem ismerném fel? aztánpersze kiderült hogy simán elszúrtam, mert a Blues sátorba kötöttünk ki. Megszavaztunk egy toroköblögetést a Csónakházban, és ott körbenézve megint eszembejutott a freeblog: azon kevés helye a szigetnek, ahol még meg is érted hogy mit mond a szembeülő, és 30% alá csökken a veszélye hogy a nyakadba rókázik egy pánk. a HVG kocsmát félkilenc felé egyszerűen megközelíthetetlennek nyilvánítottam, mert tényleg az első sor toitoi-ig jutottunk csak el, aztán a sodrás visszavetett. esküszöm küzdöttem, mint egy lazac mint amikor ívni úszik, de nemment. hajnal négykor tudtam csak megnézni (meg felmatricázni).

  jellegzetes arcok

A djuice Party Arénába mentünk, ahol akkor a Secta Sound System keverte épp a talpalávalót, de olyan ügyesen, hogy már a sátor előtt magával ragadott a hév, pedig esküszöm még színjózan voltam akkor. sajnos nemsokkal később leváltotta Monkz, a lassú, mármár altató zenével, úgyhogy nem győztünk várni hogy mikor jön végre az angol banda. Hajnal kettőkor kezdett X-Press 2, ami irgalmatlannagyonnagy parti lett, az amúgy is lelkes hallgatóságból kiszabadult a táncolhatnék, és csak roptuk roptuk négyig. Nagyon nem volt kedvünk még indulni, de tudtam hogy sírás lesz a vége másnap ha még később indulunk haza. így is alig tudtam kikecmeregni az ágyból reggel, és még mindig teljesen tele van vattával a fejem.

PartyAréna

Anyunak megígértem hogy hozok neki autogrammot a SzegényAnyámHaLátna-tól szombaton a PestiEst színpadról...