az este a kötelező jellegű Rage Against The Machine tribute koncerttel kezdődött a PestiEst színpadon, akik ismételten ugyanolyan jók voltak mint tavaly. elég vicces műkedvelő vagyok, hiszen csak két kazettám volt a rage-től, (viszont azokat betéve tudtam és imádtam) úgyhogy amikor olyan szám jött amit nem ismertem akkor csak bólogatás, mikor az ismert, akkor viszont durvánzúzás. hjajhhhdejóóisaz! Millisátor volt a következő, ahol a fellépő viszont a Sztrapacska volt, és én úgy 10/8-as szereplést szavazok meg. igaz annyira nem is voltam éhes. viszont leülni nemszabad, főleg úgy hogy eszik is az ember: nagyon be lehet hiirtelen punnyadni, így meg is szavaztuk a Cökxpon amibent sátrat, ahol még csodák csodájára hely is volt. a zene, a tömeges fetrengés az akolmelegben a babzsákokon csak rontott a helyzeten: iszonyú erőfeszítésre volt szükség hogy ne aludjak be, bár a végén az elmaradt Korai quartett helyett beugró Cserepesnek hála, ismét megtapasztalhattuk hogy már megint nagy a kavarás: olyan hangerő volt a sátorban hogy azzal a nagyszínpadot lehetett volna hangosítani, és a zene meg majdnemhogy szeletelős metálosnak is elment volna néhol. de legalább tényleg nem ott aludtam át az éjszakát... szedelőzködéskor már kicsit húzósabb volt: negyed óra kellett mire mindenki megtalálta a cipőjét abban a ábbelitengerben ami ott hullámzott a bejáratnál. keresgélés közben meg is ilyedtem, mert a pultnál reklamáló egyik emberkének épp azt magyarázta az egyik szervező hogy higgye el hogy mindegyik megmaradt félpár cipőt ki fognak tenni a sziget végén, és ott majd biztos meglesz! rég örültem ennyire a kis öreg koszos vansomnak...
összeszedtem lakótársnőmet, majd hév. haza.
