Karszalaglevágva (új fogalom, a "szárnyatörötten" mintájára) próbálom felsorakoztatni az eseményeket az alig négyórás alvás után. Krumpliföldi társaimmal érkeztünk tettenérni az utolsó napot, és kiszipolyozni belőle amit még lehet.
A Wan2 sátras HidaJimbo volt a program amit nagyon örülök hogy nem hagytam ki. iszonyú pengeélen táncoló stílus, ami az egyik pillanatban lakodalmas-j-pop szerű szönyedvény, szintetizátorral előadott Imagine, a másik pillanatban a legjobb dobos performansz amit láttam. nagy sómenek voltak, és látták hogy nekünk azért jobban bejön az utóbbi, így azt a vonalat kezdték jobban forszírozni, amiért a közönség nagyon hálás volt: kétszer tapsoltuk - mit tapsoltuk! dübörögtük vissza őket üvöltve. utána jött az a szánalmas megmozdulásom, hogy akkor nekem most internetezni kell azonnal, de még magamat is megleptem hogy milyen rutinosan blogozok még így megzakkanva is. utána beszélgetős, iszogatós-eszegetős klubdélutánt tartottunk két kartársnőmmel, nagy egymás-ölelgetéssel, vallomástételekkel hogy mennyire szeretjük egymást, és közös - kézakézben pisilnimenéssel. félegyfelé kitaláltuk hogy most Aurórára kell menni, így elbotorkáltunk a szemerkélő esőben a metalhammersátorba, de kolléganő1-nek nem jött be a zene, így ő indítványozta az este berekesztését. Erről persze hallani sem akartam, hiszen Paul Van Dyke-ra jöttünk, vagymiaszösz, úgyhogy megzsaroltam: ha elkísér a partyarénáig, akkor hazamehet. a zene már javában ment, DZs tettestársnőmmel egy régi haveri bandához csatlakoztunk, és nagyon belelendültünk a szeletelésbe. kábé két perc alatt lett teljesen vizes még a bugyim is, olyan irgalmatlan pára állt bennt, a pasik mind félmeztelenül, róluk is csorgott a víz, de Paul bácsi nagyon odatette magát. másfél órát bírtam. Mivel DZs már hamarabb lelépett, egyedül vágtam neki a hazavezető útnak az esőben. A hévnél állva(!) komolyan aggódtam hogy sikerüljön ébren maradnom. de ösztöneim nem hagytak cserben, félóra múlva már otthon a gép előtt pötyögtem a kommenteket...
jövőre veletek ugyanitt!
