mentem ki az előbb a konyhába, hogy iszom egy pohár vizet. csap kinyit, megenged hogy jó hűvös legyen, majd miután megtöltöttem a poharat, zárnám el, erre csak egy vicces racsnizós hangot ad és körbetekeredik.. és körbe és körbe és kööörbeee és a víz meg folyik és ömlik... leizzadtam.. most milesz? megpróbáltam azt a műanyag bizbaszt leszedni, de nemjött... ekkor kotorásztam a szekrényben célszerszám után, de egy kalapácson meg egy csomó függönycsipeszen kívül nemsokmindent találtam, úgyhogy szóltam DZs-nek is, hogy van-e valami ötlete, vagy maestére inkább fújjuk fel a gumimatracokat? először ő is kézzel esett neki, de nemsok haszna volt, aztán eszébe jutott hogy van neki valami szerszáma, és tényleg: visszajött egy fogóval. szép új, és fényes, és átlátszó narancsárga nyele van. gondolom ezért vehette, mert az árcédulát most szedtük le róla. hátigen, két csaj meg az iparosmunka... aztán persze a fogóval se jutottunk semmire, a víz meg egyre csak folyt, aztán jutott eszembe hogy milyen jó is az hogy nem valami iszonyú puccos helyen lakom, ahol mondjuk egy trendi juppie menedzser a szomszédom, hanem itt a betongettóban, ahol a szomszéd, mitadisten, egy vízvezetékszerelő... így gyorsan átcsattogtam, becsengettem, és jött, látott, győzött: elzárta. vennem kell majd olyan tekertyűt.
Addigis vizet valaki?



update: vízelzárásra szolgáló főcsap ugyan van a lakásban, de szerintem 1973-ban, a lakás átadásakor lett egyszer megnyitva, azóta viszont a csap és a tekernivaló-egység vasatomjai romantikus kovalens kötésben egyesültek