nna, milyen nap már ez?? épp most vackoltam volna be az ágyba, takaró a fejre, mikor valaki éktelenül elkezdett csengetni... első kis csengetésre nem mozdultam, de aztán olyanná vált, hogy aszittem rátenyerelt vki a gombra, így nagy puffogva kikecmeregtem, és már az ükapját is kezdtem elszidni, meg magvas szitkokon gondolkodtam hogy mit fog kapni, csak kerüljön a két kezem közé, mikor megláttam a rácsnál két pasit. Kékben. Jóestét, harmadik kerületi rendőrkapitányságról jöttünk!. úúúúúúú, bazzeg, nem is tudtam hogy a társasházak az elmaradt lakbér behajtását már a zsarukkal intéztetik. Vagy már megint túl hangosan hallgattam a zenét??... meg ilyenek futottak át az agyamon, közben a hátamon hideg verítékcseppek gyöngyöztek, ahogy csoszogtam remegő lábbakkal azon az ötméternyi közös folyosón a rácsig, ami hirtelen 5 kilóméteresre nyúlt... izé.. nyitvavan, jöjjenek beljebb... Hogyhívják? Ittlakik? Ismeri Gipsz Jakabnét? Nem? ...papírt meg tollat vesz elő legyenszives a nevét mégegyszer. hol született? Mióta lakik itt? Anyja neve? Ez melyik lakás? Kié a lakás? ... aztán rájöttek közben hogy biztos nem én vagyok akit keresnek, mert már tenyerelt is volna a szomszéd csengőjére, amikor immár a kíváncsiság vezérelt, és megkérdeztem hogy mégis miért keresik a Jakabnét? Mert elő kell álítsuk. széép...

egész klassz recept feldobni egy unalmas blogot: költözz a gettóba...