tegnap este hétig kását zabáltam itt a krumpliföldön (ez már tiszta magyar népmese fíling, márcsak a trillázó madárka képe hiányzik), szóval nem mentem órára mégsem. csak haza, hogy otthon fél órán keresztül dühöngve restartolgassak újra meg újra, mert nem ment az átkozott net, és hiába jártam el a 101. esőtáncot, csak nem, csaknem... végül feladtam és olvastam féltízig, majd beájultam. csudaérdekes dolgok. Izgalom, feszültség és dráma.
