Piszkos Fred nevű műintézmény volt a tegnapi tetthely. még csak hárman érkeztünk a törzsgárdából, amikor a lépcsőn látom lejönni az egyik krumpliföldi kollégát, akitől megtudjuk, hogy mááár megint iszonyú kicsi ez a város, mert ugyanaz a krumpliföldi társaság jött el ünnepelni egy kollégát, mint akikkel a múltkor a III. OBL-en futottam össze. hihetetlen, na... a hagyományokhoz híven jól bevacsoráltunk, ordenáré mennyiségű nyers lilahagymát fogyasztottunk (háromszor kértünk repetát), közben is szorgosan öblögettünk vörösborral, majd mégjobban rákapcsoltunk a tempóra, természetesen sírvaröhögős, őrültségeket csinálós lett az este, csodálom is hogy nem rúgtak ki minket. bár amikor közöltük a pincércsajjal hogy versenyt akarunk fogyasztani a másik asztaltársasággal, akkor azért szétterült a széles mosoly az arcán.

ez itt SA egy heves mozdulat után. A poharat el is tettük emlékbe, és ezzel meg is alapoztuk azt a hagyományt hogy innentől relikviákat fogunk gyűjteni egy-egy alkalomról.

ez meg itt én meg HZs Cincike, amint épp próbálunk valakit megvesztegetni. asszem nem jött össze. DZs barátosnémmel a végén taxit szavaztunk meg, és mint a régi szép időkben, fáradtan, becsípve hazataxiztunk hogy aztán beájuljunk az ágyba.