hahaaa! jól sikerült az óra, végülis tizenketten jöttek el, ez így pont kezelhető embermennyiség volt, és rém hálás voltam hogy sokat kellett dumálnom az elején, hogy hogy s meg mint van ez az egész, mert legalább volt időm megszokni az embereket, meg lecsillapodott a kézremegésem is, ami azért elég zavaró tud lenni festés közben. azért végig bennem volt a drukk, ennyi japán még sosem figyelt - odasereglettek az alapítvány munkatársai is, hiszen ez volt az első ilyen jellegű kezdeményezés/esemény. aztán csak festettek, festettek, én meg járőröztem a tanárnővel együtt, és segítettünk. és alig akarták abbahagyni két óra után, ami azért jól esett, na.