csináltam linkeket oldalra, remélem működni fog

jóreggelt!

a Nagy Kérdés az, hogy elmenjek-e síelni - persze csak ilyen hétvégi -, vagy inkább rizsfőzőt vegyek... vagy mindkettőt, vagy egyiketsem... síelni jó, az az egyetlen dolog télen ami jó történhet: ropog a hó, nyugalom van, majd 3000 méter van, szikrázó napsütés, száguldás, meg esti kellemes fáradtság. a legjobb dolog. viszont rizsfőző kéne nagyon, mert szeretem nagyon az úgy főtt rizst, és akkor végre tudnék hozni magammal kaját, és nem itt kéne a szarokat enni... depersze igazából pénzem egyikre sincs... namindegy, majd megjön itt a fizu meg a so called "tizenharmadikhavi", aztán majd meglátjuk...

apicsába!! most volt itt két öt éve nemlátott haverom, csak úgy felcsöngettek mert erre jártak! én meg már itthon ültem, pizsama meg minden ilyesmi, félig bevackolva az ágyban, persze csak holnap reggel mosnék hajat... szóval paranoia ezerrel... szobámban is épp kisebb felfordulás, meg különbenis felszedtem azóta mióta nemláttak... és a pizsi alatt természetesen még melltartó sem volt rajtam... áhhh.... amikor viszont kicsapott a biztosíték az az volt, amikor kiderült hogy már mindketten pár vizsga múlva végeznek az egyetemen... azon az egyetemen, ahol csoporttársak voltunk, hasonlóan linkek, csak nekem nem volt pénzem, ezért elmentem dolgozni meg  - lejjebbadtam: - mellette fősuli, őket meg otthonról nyomatták, és nem okozott gondot a mai napig diáknak lenni... tudom, csak savanyú a szőlő.. igen. nagyon savanyú, de még mindig a gyomrom facsarodik, ha a sulira gondolok, annyira el szerettem volna végezni, olyan büszke voltam magamra amikor odajártam. persze rohattul nem tudtam akkor még értékelni azt hogy nem kell dolgozni, aztán egyszercsak igenis kellett, és amúgy is világ lustája voltam, de akkormár indok is volt a tanulás elmismásolására: fáradt voltam meló után...

istenem most de szarul érzem magam... de most azért sem sajnálom magam tovább és kész! sőt, ez fog lebegni a szemem előtt, amikor épp valami plussz csokit ennék, vagy amikor nem akarok elpakolni.. vagy mittomén.. szóval hogy igenis vagyok olyan jó, sőt igenis jobb, hiszen nekem legalább már van diplomám, és van három év munkaviszonyom(a diákmunka sajnos nemszámít), vagy akármi, és én adok haza, és nem fordítva. és csakazértis jobban érzem magam, és majd ...jobb lesz! aztakarom hogy jobb legyen! hogy felnézzenek rám, és ne lesajnáljanak ... és különbenis, az apám Darth Vader!

szinte hihetetlen, de rávettem magam egy kis melóra. még mindig tudok meglepetést okozni magamnak... kéne találkoznom ma Zs-vel, aki nem a barátnőm, hanem a haverom, de persze ahogy már írtam, mindenki Zs vagy T... ő lesz akkor KáZsé. szóval vele... de nincs kedvem még csak az orrom sem kidugni ebbe az időbe, pedig már alábbhagyott a mocsoksága az időnek, meg most olyan még-magamat-sem viselem el, nemhogy másra rátukmáljam fíling van... szóval kócos vagyok és embergyűlölő jelenpillanatban. ilyenkor csak a fotelem szeret, és a monitorba mosolygok.

 

woww! elérkezett a pillanat, hogy a "topless autómosó" fogalommal talált valaki erre a szájtra... majd el is mesélem Zsének, biztos örülni fog...egyébként meg az a vicces, hogy eddig akárhány csajnak mondtam ezt az ötletem, egyik sem nézett furcsán rám, hanem simán elkezdték tervezni hogy akkor ők is beszállnak majd... ehhhehh

amúgymeg most ölni tudnék, annyira idegesít a munkahely, a meló meg persze a Gusztustalanfejű... mindezt tetézi ez a mocsok idő is... melegfront, meg plussz 6 fok meg minden nyavaja... micsoda bolond időjárás ez??

dolgozni kéne de nemmegy.. a kedvemből kifolyólag főleg... de nemjó ez, mert már megint vasárnap-dolgozás lesz belőle ha így haladok...

méleztem T-vel, hogy az elmaradt ajándékomat intézzük. köcsög vagyok vagy köcsög vagyok? mindegy, nagyon szerettem volna egy kis szótárat, és úgyvolt hogy T hoz is, mert előtte beszéltünk is róla hogy melyik lenne, de aztán - gondolom az utazási mizéria miatt is, valahogy elfelejtődött... de már rajta vagyunk az ügyön, és nemsokára postára kerül az én kis szép japán-magyar zsebszótáram. és akkor nem lehet kifogás már hogy ne tanuljak...

ja!! majdnem elfelejtettem! a mai nap sztorija!: jövök haza, épp egyik kezemmel a táskámba kapaszkodok, mert le akart esni a vállamról, a másikkal a hajamat próbáltam kivarázsolni a szememből meg a számból - úgy fújt a szél -, a lépcsőházban automatikusan nyúlok a postaláda felé, nyitom hogy majd kikaparjam belőle a sok szórólapot - levelet a közműveken kívül nem kapok -, erre ott figyel egy lezárt boríték... először majdnem kihajítottam, mert gépi címzés volt rajta, viszont bélyeg meg egysem, amikor észrevettem hogy a pecsét ami a bélyeg helyén volt spanyol: "espana" csakpersze a hullámos "n" betűvel. namondom, vajon ki és mit akar nekem reklámozni spanyolhonból... tépem fel félkézzel a borítékot, amikor meglátom hogy egy karácsonyi unicef-es üdvözlőlap van benne... no, ennek a fele se tréfa, zsebrevágtam a lapot, felvágtattam a lakásba, majd ott az ajtóban kiszedtem... angol szöveg.. két oldal teleírva, best wishes meg with love meg I hope we can meet ... csak azt nem tudom kitől!!!... illetve van egy tippem, de az olyan meredek hogy nemhiszem el... szóval hogy voltunk egy krumpliföldi tréningen, és ott a tréner.. nade a tréner a feleségével volt, aki a másik tréner volt.. egy középkorú házaspár tipikusan a hippikorszakból... olyan tarisznyás hosszúhajúak lehettek annó, amiből mára már csak az egyszerű lenvászon maradt meg a palinak mint ruha, a nőnek meg a hosszú szőr a lábon, meg a rakás féldrágaköves ékszer - meg valami indián tarisznyácska titkos füvekkel... nade ezek konkrétan együtt voltak! és femili meg szánsájn meg minden!... szóval most nemértem a dolgot igazán... utána kell járjak holnap...

megnéztem a 8 femmes-t. érdekes film volt, mindenesetre sokkal jobb mint amire számítottam. már megint az előítéletek...

ma megint mostam. rájöttem ugyanis ...*dobpergés* hogy a plédeket is ki lehet géppel mosni, márha befér a gép dobjába... így most az egyik kedves piros plédemet begyömöszöltem a gépbe, és az előbb végzett a gép, vettem ki, és csodálkoztam rá hogy jééé, hol tart a mai tudomány... a pléd pirosabb mint valaha, és végre finom illatos... ugyanis valami dohos helyen tarthatták mielőtt idekerült hozzám anyáméktól, illetve nemis dohos, csakolyan ... olyan porszagú volt.. de ez a múlt, mert a technika ördöge átsegített eme érzelmi válságon.

ilyenkor sosem tudom hogy sírjak vagy nevessek.. hogy kimosnivaló plédekről beszélek, meg a mosáson érzett örömről...