spárgát enni nagyonjó, de most nagyon bezabáltam belőle tegnap este vacsira. az egy dolog hogy sokat pisil tőle az ember - én éjjel konkrétan hétszer voltam -, de hogy milyen büdöset...

12 órát aludni.. nos ez már nagyon hiányzott, így is alig akaródzott felkelni... ez itt a legnagyobb történés velem eddig, de kell az ilyen. kertbe kimenni paprikát szedni paprikasalátához, krumplit mosni petrezselymes krumplihoz - szintén saját termés -, és közben szőlőt szemezni csakúgy a lugasból. A ludak megúszták márton napig, addig sétálgathatnak még tovább a kertben füveg harsogtatva, ellenben a diót fel kell szedni, különben a kutya(!) megeszi.

hát ilyen egy hétvégi vidéki blogbejegyzés

 

Itthon vidéken, a mávnak hála már jókorán. Ősz van kéremszépen majdnemteljes pompájában, a hideg is már erősen lopózik a bokrok alatt... megyek is ki, hozok fát, és jól begyújtok a cserépkályhába. (Kábé ezerszer jobb hőérzetet biztosít akármilyen más radiátornál...)

a mai nap híre . ez nagyon ottvan. hehe, "Kati vagyok..."

következő blogtalálkát kicsit korainak gondolom most elkezdeni szervezni, de ötletnek felvetném már most hogy mitszólnátok a Wasabi-hoz? aki evett már sushit, annak azér', aki még nem evett, annak meg azér. egyszer voltam ott a 15fős rendezvénytermükben, és ugye ilyen all-you-can-eat rendszer, és nagyonhangulatos, meg lehet szerencsétlenkedni a pálcikákkal, meg tobzódni az idegen ízekben, meg ki-a-bevállalósabb-annál-a-furcsa-kajánál konteszteket csinálni, szóval semmi karót-nyelt sznoboskodás, és aztán közben azért a lelked mélyén mégis érezheted egy kicsit trendinek magad, hiszen "sushit zabálsz, bazmeg!?" - ahogy azt unokatesóm mondta volt.

van egy karkötőm, ami a múltkor is már szétjött két láncszeménél, és elkértem GGy kollégámtól a kicsi csípőfogóját, amivel óvatosan, hogy ne vágjam el a fémet, összenyomtam. megint szétjött a karkötő, így odafordultam hozzá hogy kéne megint a csípőfogója, erre elkezdte kitúrni a táskájából, majd elkezdett szöszmötölni vele... először nemtudtam hogy micsinál, majd odanéztem, és akkor láttam meg hogy a körmét vagdossa, és a lecsippentett részek meg repültek a szélrózsa minden irányába... ááááááááááááááááááááááááá... és utána mintha mi se történt volna odaadja hogy "tessék!". és még benne volt a csipőfogó pofájában egy darabka körme. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

többet nem tárolok semmilyen italt nyitott tetejű pohárban az asztalomon...

A Világ Legelbaszottabb Reklámjának megtisztelő címért indulhatna ez a plakát. ez olyan, hogy még véleményt mondani se tudok, csak hápogok hogy ezt így akkor hogy??? komolyan gondolták? mert viccnek nagyonszar

tegnap.

mivel messziről jöttem, és mindig dugó szokott lenni, ezért jó egy órával hamarabb elindultam, és peeerszehogy most sikerült rekordidő alatt megtenni a távot. így hat helyett már félhatkor a gellért téren toporogtam, pénzt felvenni, meg lófrálni, de aztán nem bírtam tovább és háromnegyedkor beültem a kisrablóba. ott a pincérek egy jó húsz percig csak sajnálkozva nézegettek, ahogy ülök a töküres helyiségben egy hatfős asztalnál, és szopogatom a boromat láblógatva. Aztán befutott lobo, és pár perccel később szinte egyszerre senoi és olga is, úgyhogy aggodalmam szertefoszlott. solideo smst írt hogy nem tud jönni, hónyomit meg valahogy éreztem hogy nem ma fogom megismerni... (igazán sajnálom). miközben gyülekeztünk, egyszercsak megláttam Lajost, az egyik krumpliföli jóbarátomat, és hirtelen nemértettem a helyzetet: ő is blogol? vagy olvassa? vagy ő lenne mondjuk hónyomi? vagymostakkorhogy? aztán mint elmesélte, pont ide és pont most lett szervezve egy huszonöt fős krumpliföldi búcsúvacsi, az egyik távozó kollégának, szóval valóban egy nagy falu ez a pest is... csajokkal nagyon jól beszélgettünk, végre mindenféle kódolt szövegekre rá lehet kérdezni, tisztázni részleteket, meg amiket nemért az emberlánya. olyan néha mint amikor a kirakósod egy-egy darabja amit nemtudtál hogy hova passzol, végre belezuttyan a helyére, és teljes lesz a kép. aztánmég lehet sztárbloggereket kielemezni és belterjes pletykákat továbbszövögetni, és a hab a tortán a statisztikákat elemezgetni. Közben lobóval betermeltünk két tatárt, senoi a bruszkettáját, olga meg somlóit (nyomi: volt palacsinta is többféle is...) és a pincér meg nem győzte hordani az újabb pohár borokat. Azok meg megtették a hatást, én már a végén azon kaptam magam hogy úgy viselkedek mint Fábry, de rossz értelemben: mindenáron a saját hangomat hallattam, így gyorsan visszavettem - menteni a menthetőt. azthiszem jól érezte mindenki magát, én tutibiztos, és a következő, IV. OBL-re - ami most stílszerűen majd Országos Blogger Ligát fog takarni, már pasikat is várunk. Már ha ezekután van merszük eljönni. Mwhahhhaaa!