tegnap.

mivel messziről jöttem, és mindig dugó szokott lenni, ezért jó egy órával hamarabb elindultam, és peeerszehogy most sikerült rekordidő alatt megtenni a távot. így hat helyett már félhatkor a gellért téren toporogtam, pénzt felvenni, meg lófrálni, de aztán nem bírtam tovább és háromnegyedkor beültem a kisrablóba. ott a pincérek egy jó húsz percig csak sajnálkozva nézegettek, ahogy ülök a töküres helyiségben egy hatfős asztalnál, és szopogatom a boromat láblógatva. Aztán befutott lobo, és pár perccel később szinte egyszerre senoi és olga is, úgyhogy aggodalmam szertefoszlott. solideo smst írt hogy nem tud jönni, hónyomit meg valahogy éreztem hogy nem ma fogom megismerni... (igazán sajnálom). miközben gyülekeztünk, egyszercsak megláttam Lajost, az egyik krumpliföli jóbarátomat, és hirtelen nemértettem a helyzetet: ő is blogol? vagy olvassa? vagy ő lenne mondjuk hónyomi? vagymostakkorhogy? aztán mint elmesélte, pont ide és pont most lett szervezve egy huszonöt fős krumpliföldi búcsúvacsi, az egyik távozó kollégának, szóval valóban egy nagy falu ez a pest is... csajokkal nagyon jól beszélgettünk, végre mindenféle kódolt szövegekre rá lehet kérdezni, tisztázni részleteket, meg amiket nemért az emberlánya. olyan néha mint amikor a kirakósod egy-egy darabja amit nemtudtál hogy hova passzol, végre belezuttyan a helyére, és teljes lesz a kép. aztánmég lehet sztárbloggereket kielemezni és belterjes pletykákat továbbszövögetni, és a hab a tortán a statisztikákat elemezgetni. Közben lobóval betermeltünk két tatárt, senoi a bruszkettáját, olga meg somlóit (nyomi: volt palacsinta is többféle is...) és a pincér meg nem győzte hordani az újabb pohár borokat. Azok meg megtették a hatást, én már a végén azon kaptam magam hogy úgy viselkedek mint Fábry, de rossz értelemben: mindenáron a saját hangomat hallattam, így gyorsan visszavettem - menteni a menthetőt. azthiszem jól érezte mindenki magát, én tutibiztos, és a következő, IV. OBL-re - ami most stílszerűen majd Országos Blogger Ligát fog takarni, már pasikat is várunk. Már ha ezekután van merszük eljönni. Mwhahhhaaa!