tényleg, becherpig-nek is el akartam már mesélni, hogy hogy kell igazi lencsefőzeléket készíteni: végy egy d'aucy lencsekonzervet, és egy tubus mustárt. Nyisd fel óvatosan a dobozt (NE öntsd le a levét!), és nyomj bele egy majdnem féltubusnyit a mustárból. Keverd el, és már kész is!

reggel óta csak kattintgatok ide oda, meg vakarom a nyakam. már megint ettem valamit amire kiütéses lettem. de mégis mire? sárgarépára?? ...vagy... lehet hogy a tortellini volt a bűnös? ugyanis vagy három hete nem ettem készételt, hanem én főztem. főőőztem.. micsoda költői túlzás! a svédgombasaláta, meg a többi.. haha...

(a mai nap eleve nagyon jól indul: ma szabin van a Gusztustalanfejű.)

Reggel mikor hámoztam a répát mára, a héját kiraktam a madaraknak. van ugyanis egy fészekalja rigó aki az én teraszomon nőtt fel, és a terasz előtt álló fán szoktak ücsörögni, persze már ők a felnőttek. vagy az unokák.. nemtudom. 

Asszem két évvel ezelőtt nyáron volt hogy a teraszon a falra akasztott kaspóban volt egy szép nagy borostyánom és azt vettem észre hogy egy feketerigó röppen ki mindig a teraszról amikor belépek a szobába... pár nap múlva már fészeképítés kezdődött: jött a rigópár hol sárral hol kis ágacskákkal, a végén meg tollal, és a borostyánom közepébe egy helyes kis fészket építettek. egyik nap négy halványkék pici tojás virított a fészek mélyén. Ekkorra már jól megszoktuk egymást, én a szoba sarkában a fotel tetején állva a függöny rejtekéből nézegettem rá a családra, az anyarigó meg a fészekből nézett vissza kicsit félrehajtott fejjel hogy mi a fenét akarok. persze néha locsolni is ki kellett menjek, de próbáltam lassan mozogni, meg csak apránként közeledni hozzájuk. a végén odáig jutottunk hogy a borostyánt is meg tudtam locsolni.. hehehee.. egyik nap vettem olyan pici piros táprudacskákat a növényeimnek, és persze a balkonláda földjébe is nyomogattam egy párat... másnap mikor mentem volna ki locsolni, láttam hogy az összes táprúd ki volt kapirgálva, húzkodva a földől, egykettő még félbe is volt törve... nemtudtam hogy sírjak vagy nevessek: szerencsétlen rigó papa azthitte hogy direkt neki szép, kövér, csudaegészséges gilisztákat tuszkolok a földbe. mekkora lehetett a csalódás mikor kiderült hogy mindegyik undorító ízű és száraz!  Aztán meg mikor már kikeltek a fiókák, és kezdtek cseperedni, megláttam hogy az egyik fióka kiesett a fészekből. rohantam ki visszapakolni. Másnap a másik esett ki. Aztis visszapakoltam. Utána egyre sűrűbben potyogtak ki, és beletellt pár napba mire rájöttem hogy debaromvagyok! hiszen szerencsétlenek már direkt jönnek ki a fészekből. Lennt még etették őket a szülők, aztán miután teljesen teleszarták a teraszt, kiröpültek az én félig domesztikált rigóim.

aztabetyármindenit! most lett vége a Yomigaeri-nek és ismételten püffedtre bőgtem a szemem... de ez nem csak az a sima sírok-a-végén...  a katarzis valahol a vége előtt jóval jött el.. főleg amiatt, mert volt benne egy szám, amit először nemtudtam hogy honnan ismerek, de az hogy ott, akkor, és pont, és még ismertem is, még plussz könnyhullámokban tört rám... Be kellene tiltani minden bőgős filmet! ...vagy minden bőgőmasinát? nemtudom. (azért mikor kerestem a filmet az imdb-n, kicsit megnyugodtam látva hogy nem csak énrám hatott így)

most megyek iszom sok vizet, mert ennyi folyadékot ami a szememen meg az orromon kijött, már muszáj pótolni...

hazajöttem: mikor nyitottam volna ki az ajtót, éreztem hogy húzza az ajtót a cúg, ekkor jutott eszembe hogy reggel kinyitottam az ablakot szellőztetni... elfelejtettem becsukni... a szobámba rohantam, ott olyan hideg volt, hogy deres volt a monitor, és nem csodálkoztam volna ha a sarokban egy kisebb hókupacot is felfedezek... énbarom! majd meghalok hogy hazajussak az utcáról, mert úgy utálom a hideget, fázom, és a lelki szemeim előtt csak a meleg szoba képe lebeg. Ilyenkor vannak olyan pillanataim hogy megbocsájtom a távfűtés horribilis árait, hiszen legalább mindig meleg van, nem ezen kell(ene) spóroljak. erre micsinálok? úgy lehűtöm a lakást, hogy ennyi erővel a híd alatt is lehetnék. namindegy.

már kezd egy kicsit helyreállni a helyzet: mostmár csak két gatya, egy hosszúujjú póló egy polárpulcsi, vastag mamusz van rajtam, és a plédbe vagyok bugyolálva. és répát eszem ..ropog a fogam alatt... láláláá--- a héten kedden tudatosult bennem a felismerés hogy mire vágyom. ugyanis már úgy másfél hete irtózatosan kívántam valamit enni, de nem tudtam hogy mi az... még hipermárketbe is elmentem, hogy hátha rájövök, és sétáltam a sorok között.. gondoltam, hátha valami csokiéhség, vagy akármi, de nem. erre asszem kedden csapott belém a felismerés hogy répa! ropogós, finom, félédes, zöldség. gondolom vitaminhiányom van.... mindenesetre már a harmadik napja élem a nyulak gondtalan életét. legközelebb lehet hogy a lucernát kívánom meg?

ma olyat tettem amit sosem szoktam és mindig rettegek tőle: otthonhagytam a telefonomat. ilyenkor nem vagyok beszámítható. mintha a fél karomat hagytam volna otthon. mondjuk megvan az előnye is, hiszen nem jön krumpliföldi hívás, de akkoris! az órám, a kapcsolatom a világgal, a naptáram, a mindenem... az egyik haverom mondta hogy még nem is látott nélküle.

a mai nap bitang hosszúnak tűnik mégha már három óra is van... a munkával nem haladok, megint az ötórási pavlovi reflexre várok, hátha... a gyomrom egy nagy kődarab, mert délben elkövettem azt a hibát hogy elmentem ebédelni az üzemi kantinba: és egy kinézetre okénak néző tortellínit választottam. pedig előtte még gondolkodtam is hogy "miért is nem szoktam ilyet gyakrabban enni, hiszen olyan jól néz ki!?", aztán rájöttem amint enni kezdtem: szééjjelfőőőtt lisztes szaaar.. utálom amikor a tésztát így megcsúfolják. namindegy. remélem legközelebb majd jobban fogok emlékezni arra hogy miért nem eszem ipari mennyiségben készült tortellinit.

<--Wulffmorgenthaler. oldalt a link.

Tippek Extrém Randira*: Legyen tél. azon fájintos, amikor tiszta latyak minden, meg kénytelen vagy úgy beöltözni mintha legalábbis az északi sarkra kéne menned. de mivel nem sportosan öltözöl hanem szövetkabát stíl, legjobb ha a forrógesztenye árusokat utánzod. azért reggel vedd fel a legdögösebb kis fölsődet, meg moss hajat. mindkettő úgyis tök fölösleges, hiszen kabátot se meg sapkát se veszed le. Mikor találkoztok, próbálj meg vicces lenni (úgyse jön össze), meg a kínos hallgatásokat elkerülendő dobj be valami jó kis témát amibe a: belekeveredsz teis, b: mesélj a legutóbbi auswitz-i kirándulásodról. persze ne otthonról gyere, hanem munkából meg különóráról, így lesz nálad öt táska, amikkel remekül elő lehet adni pantomim különszámokat. Rém szórakoztató. Mikor kezdődne a film, nézz ki magadnak egy kis popkornt, még ha nem is vagy éhes, és a másik meg főleg nem, de ajánld fel nagyvonalúan hogy majd vehet pár szemet. Ezekután persze taccos-t vegyél. Aminek még a szagát is utálja. A pénztártól való távozáskor döbbenj rá hogy a helyzetet csak Visnu Síva tudná megoldani, egyik karjában a kabát, a másikban a retikül, a harmadikban a cekker, a negyedikben a visszajáró, az ötödikben a pénztárca, a hatodikban a taccos és a hetedikben az ásványvíz. Ekkor próbálj meg mosolyogni, hátha segít valaki. Végül bennt meg próbáld meg úgy enni a taccost, hogy a szaga ne érződjön el a másikig; illetve ne edd le a csini fehér pulóvered. aztán próbálj a filmre koncentrálni.

*: nem randi volt, csak mi a rossebb nevet adjak neki? Mindenesetre jó fej volt, a film is egész tűrhető és még haza is értem. Jaigen: a taccos isteni volt!