(a mai nap eleve nagyon jól indul: ma szabin van a Gusztustalanfejű.)
Reggel mikor hámoztam a répát mára, a héját kiraktam a madaraknak. van ugyanis egy fészekalja rigó aki az én teraszomon nőtt fel, és a terasz előtt álló fán szoktak ücsörögni, persze már ők a felnőttek. vagy az unokák.. nemtudom.
Asszem két évvel ezelőtt nyáron volt hogy a teraszon a falra akasztott kaspóban volt egy szép nagy borostyánom és azt vettem észre hogy egy feketerigó röppen ki mindig a teraszról amikor belépek a szobába... pár nap múlva már fészeképítés kezdődött: jött a rigópár hol sárral hol kis ágacskákkal, a végén meg tollal, és a borostyánom közepébe egy helyes kis fészket építettek. egyik nap négy halványkék pici tojás virított a fészek mélyén. Ekkorra már jól megszoktuk egymást, én a szoba sarkában a fotel tetején állva a függöny rejtekéből nézegettem rá a családra, az anyarigó meg a fészekből nézett vissza kicsit félrehajtott fejjel hogy mi a fenét akarok. persze néha locsolni is ki kellett menjek, de próbáltam lassan mozogni, meg csak apránként közeledni hozzájuk. a végén odáig jutottunk hogy a borostyánt is meg tudtam locsolni.. hehehee.. egyik nap vettem olyan pici piros táprudacskákat a növényeimnek, és persze a balkonláda földjébe is nyomogattam egy párat... másnap mikor mentem volna ki locsolni, láttam hogy az összes táprúd ki volt kapirgálva, húzkodva a földől, egykettő még félbe is volt törve... nemtudtam hogy sírjak vagy nevessek: szerencsétlen rigó papa azthitte hogy direkt neki szép, kövér, csudaegészséges gilisztákat tuszkolok a földbe. mekkora lehetett a csalódás mikor kiderült hogy mindegyik undorító ízű és száraz! Aztán meg mikor már kikeltek a fiókák, és kezdtek cseperedni, megláttam hogy az egyik fióka kiesett a fészekből. rohantam ki visszapakolni. Másnap a másik esett ki. Aztis visszapakoltam. Utána egyre sűrűbben potyogtak ki, és beletellt pár napba mire rájöttem hogy debaromvagyok! hiszen szerencsétlenek már direkt jönnek ki a fészekből. Lennt még etették őket a szülők, aztán miután teljesen teleszarták a teraszt, kiröpültek az én félig domesztikált rigóim.
