hazajöttem: mikor nyitottam volna ki az ajtót, éreztem hogy húzza az ajtót a cúg, ekkor jutott eszembe hogy reggel kinyitottam az ablakot szellőztetni... elfelejtettem becsukni... a szobámba rohantam, ott olyan hideg volt, hogy deres volt a monitor, és nem csodálkoztam volna ha a sarokban egy kisebb hókupacot is felfedezek... énbarom! majd meghalok hogy hazajussak az utcáról, mert úgy utálom a hideget, fázom, és a lelki szemeim előtt csak a meleg szoba képe lebeg. Ilyenkor vannak olyan pillanataim hogy megbocsájtom a távfűtés horribilis árait, hiszen legalább mindig meleg van, nem ezen kell(ene) spóroljak. erre micsinálok? úgy lehűtöm a lakást, hogy ennyi erővel a híd alatt is lehetnék. namindegy.

már kezd egy kicsit helyreállni a helyzet: mostmár csak két gatya, egy hosszúujjú póló egy polárpulcsi, vastag mamusz van rajtam, és a plédbe vagyok bugyolálva. és répát eszem ..ropog a fogam alatt... láláláá--- a héten kedden tudatosult bennem a felismerés hogy mire vágyom. ugyanis már úgy másfél hete irtózatosan kívántam valamit enni, de nem tudtam hogy mi az... még hipermárketbe is elmentem, hogy hátha rájövök, és sétáltam a sorok között.. gondoltam, hátha valami csokiéhség, vagy akármi, de nem. erre asszem kedden csapott belém a felismerés hogy répa! ropogós, finom, félédes, zöldség. gondolom vitaminhiányom van.... mindenesetre már a harmadik napja élem a nyulak gondtalan életét. legközelebb lehet hogy a lucernát kívánom meg?