EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva

mirwen

mirwen

2005. december 11. - Mirwen
az esküvő végülis nagyon szép volt, és jó meghatódós. tanúnak lenni se könnyű, pláne főszereplőnek. minden kezdeti ballépés ellenére jól sikerült az egész, úgyhogy hajrá tesó.
jaigen, és mostmár van sógorom is. ehhehh


Hogy a kurvák vére follyon patakokban... Meg az amnéziás fodrászo=
ké... Tulajdonképpen már csodálkoztam is volna ha nem történik =
ma valami szar, mintpéldául hogy engem simán elfelejtett a fodrász,=
akire egy órát vártam, és rohattul még csak nem is jött. Ez ol=
yan tipikus rám. A lúzer... Szegény tesómat kéne ezerrel segíte=
ni, és tessék, most ö vigasztal engem. Fasza

holnap a nagy nap... nálam meg a másik szobában egy esküvői ruha, otthon lázas készülődés, az előbb meg beállított tesóm, épp fodrásztól jött - berakták a haját már most, hogy holnap ne kelljen ezzel húzni az időt, úgyhogy még ő jegyezte meg hogy most úgy néz ki mint Bangó Margit. volt benne valami. de majd holnap frizura lesz ebből is, sőt! nagyon drukkolok neki, na.

Gusztustalanfejű magyaráz: most hogy a karácsonyi szabi miatt sokat otthon leszek, rendbeteszem a pincét, mert ez lesz a fiúkkal az új kártyázós helyünk. Fel is szerelek például a falra monitortartó konzolt, bele egy 17colos téefté monitort, és azon lehet majd meccset, zenét vagy pornót nézni.  Na erre felzúgtak a többiek: és mostakkor pornót néztek vagy kártyáztok? Kártyázunk! hiszen a pornó már úgysincs hatással rám. Napeeeeeerszeeeeee mondtam énis. Erre hozzátette: Hiszen mikor múltkor is, amikor megvettem a pulzusszámlálót, nem mutatott közben semmit. ...most mit röhögtök?! valahogy le kellett tesztelni...

tegnap megnéztem egy elég vacak filmet, majd átslattyogtam a Mr.Pizzába, ahol majd fél órán keresztül csak hüledeztem hogy vannak még ilyen helyek? aztán ismert a történet, feloldódva jókat beszélgettünk, majd ki-ki haza. mi pl busszal, akkor jöttem rá hogy először buszozunk együtt, pedig jó dolog az. főleg az én két szeretett buszom, a szeretett útvonalaimon. otthon egy kis szédelgés után már aludtam is. reggel szerencsére nem éreztem belőle semmit, és a nap is sütött, úgyhogy jókedvvel, bőséggel vastag bakanccsal vágtam neki a vezetésnek. az oktató jól le is lohasztott, mikor rámnézett és felsikoltott: úristen! ebben a cipőben semmit nem fog érezni a pedálokból! és igen, igaza volt, sikerült vakon vezetnem, de belejöttem ebbe is. reggel egyébként mikor álltam az oktatóra várva a tanpályán, elnéztem ezt az idillt ott: szép budai domboldal, dérlepte sövényekkel szegélyezett utak, meleg fényű napfelkelte, madárcsicsergés, és vagy hat-nyolc autó ahogy lassan, alapjáraton csendesen gurult ide-oda a pályán. hát igen, nem ilyen a valóság odakinnt az utcán egy harminc méterre innen. és milyen nagy kár is ez.
süti beállítások módosítása