ma tesóméknál döglöttem egész álló nap (igen csak azért mert náluk van HBO). reggel jöttek értem, kimentünk bazinagy hipermarketbe bevásárolni a csak-kocsival-megvehető dolgokat (mosópor, 8tekercses vécépapír, etc), aztán haza hozzájuk hogy egy olyan isteni ebédet rittyentsünk, amiből úgy bezabáltunk hogy még most is állva kell gépeljek, mert a hasam miatt nem tudok leülni... a boltban az hogy McVitie's keksz nem volt, az még oké, de hogy Weetabix sem, az viszont megbocsájthatalnak bűn! mérges is vagyok. namindegy... az előbb mikor tesómék kitettek itt nálam a hat degesz zacskóval, a nagy vécépapírcsomaggal, meg a hatkilós ariellel, akkor még lelkesen integettem hogy ááá, nemkell segítség, megoldom! és mentem fel, aztán az ajtónál eszembejutott hogy nem fog ez így menni, így a vécépapírcsomagot foggal tartottam, a balkezemben volt a hat zacsi, a jobb vállamon a táskám, ami mindíg le akar esni, jobb kezemben a kulcs, majd mikor végre kinyitottam az ajtót, a jobblábammal rúgtam befelé a mosóport... aztán valahogy felcipeltem az emeletre, és ott hallottam hogy nyílik az ajtó.. kezdtem elérzékenyülni hogy esetleg DZs meglátott és rohan elém segíteni, - ekkorra már a homlokom is gyöngyözött - de nem... csak az új pasiját kísérte épp ki egyszál pólóban.. elég egyértelmű helyzet volt, kissé zavarban is voltak... illetve pont annyira hogy végignézzék ahogy heroikusan szuszogva bevánszorgok a cuccaimmal... rögtön bevillant montag múltkori írása... igen, innen már remélhetőleg csak felfelé van...

Aviator fura film.... Nagyon tetszett: Leonardo Dicaprio, mert végre túl tudott lépni a Titanicos bájgúnár-kispöcs szerepén; Cate Blanchett, mert valami isteni volt hallgatni ahogy beszélt! (persze feliratos...); Mert az eddigi legjobb repülőgép-szerencsétlenség volt benne: lezuhan egy gép, énmeg a karfát markolva kikerekedett szemmel bámulom. fantasztikus volt!; és mert a magnéziumos villanófényeknek (vaku elődei) gyönyörű hangja van; De amúgy nem áll össze film, nem érteni hogy mit és miért látunk, néhol rém vontatott, utána meg felpörög mint egy motolla. meg egyébként is az totál amerikára szabott film. Ez az első film, aminél én, aki utál mindenféle trélert meg előzetest meg minden -szóval én javaslom hogy aki meg akarja nézni, az olvasson elötte egy keveset Howard Hughes-ről, a főszereplőről... 

az gáz ha mostanra sikerült embert varázsolnom magamból még csak? HZs-vel a mozizás 15:30-ra volt megbeszélve... még szerencse hogy sms-eztünk, így nagyon is tisztában volt vele hogy nem fogok elkészülni, és egyébkéntis ő is szombatiasra vette a figurát... asszem az Aviator-t nézzük meg, nemtom... majd kiderül. viszont dícséretes hogy egy reggeli zsömlén kívül mást még nem ettem, és éhes sem vagyok... bár ha jobban belegondolok, ez az esetemben vagy csoda, vagy betegség... úgyhogy inkább nem is filózok rajta... majd eszem popkornt, az úgyis nagyon megy nekem. valahogy úgy birom enni, hogy a zacskó tartalmának a negyede a földön meg a széken köt ki, a másik negyede meg a pulcsim alatt, gatyámban, hajamban, mittomén... szóval mikor egy filmnek a végéhez érünk, mindig egy jó ötpecig csak sepregetem magam.. márha nem valami sírós film, mert olyankor csak egy kezem van sepregetni: másik kézben a telebőgött zsepikupacok... az exem volt a popkorn mestere: nem tudtunk úgy filmre bemenni hogy egy egész vagy minimum egy fél zacskó popkornt ne borított volna ki nagy teátrálisan vagy közvetlen a széknél, de volt olyan is hogy a terembe belépéskor... ilyenkor megpróbáltam egy pár lépéssel lemaradni hogy lássák hogy nem is vele vagyok...

még mindig pizsamában... talán mostmár menni kéne hajatmosni meg ilyenek... nemmegy a gprs, pedig akartam egy pár képet még bepakolni ide a tegnapi napról.. namajd később...

most ébredtem, így a sulit szkippelem... tegnap jól sikerült a névnapi zsúr. Jan Becher volt a sztárvendég, később jött a Martinivodka (üveg házipálinka Martinis dugóval). meg gulyásleves meg frissen sült pogácsa. Így mulat az ember vidéken! tizen voltunk és még mindig izomláz van a hasamban annyit röhögtünk. például mikor activity-ztünk és Gy-nek az "emipiriokriticizmus"-t kellett elmutogatnia... barátosném egyébként most mutatta be az új pasiját is az egybegyűlteknek, amit utána TG kollégával hazafelémenet kitárgyaltunk, hogy talán annyira nem kellene fosnia az egyedülléttől hogy akár nevetségessé is tegye magát egy amúgy aranyos és jófej, de kinézetre egy mongol idiótának kinéző pasival... barátnőm meg már az "egy falatot a mami kedvéért" szerű "szerelmesen turbékolva egy tányérról etetjük egymást" fázisban leledzett... szegény... és nemistudom melyikük... Éjfélkor aztán kocsiba ültünk hogy hazaindulunk TG-vel, meg is jegyezte nagy bölcsen: "az biztos hogy nem hozzá fog feleségül menni", és feltekertük a hangerőt a Kiss FM-en...

tegnap -sokadszorra- újra megtekintettem a Madárfészek című filmet. Tudom hogy túl hálivúdi, meg hogy túlspirázott a melegek megjelenítése, de akkoris szeretem. Hihetetlen ahogy Robin Williams és Nathan Lane eljátsza az egészet. vagyis inkább az, ahogy Nathan Lane épp egy drag queent játszik aki épp férfiasan kellene hogy megtanuljon, és nemmegy: szóvalhogy eljátszok egy szerepet, ami eljátszik egy másik szerepet... megaztán az a sziruposan édes érzelgősség és cukorka-színek is elragadtak... asszem most van tetőzés a hormonháztartásomban...

lehet hogy offenzív a kérdés, de együtt maradnak a homokosok ilyen sokáig? ilyen lifelong?

azannya, se meló, se blog... kiégtem. de délben összefutottam egy pár volt kolléganőmmel és terápiás jelleggel nagyonjót beszélgettünk... ennyi... most viszont megpróbálok gályázni egy kicsit

natúrjoghurt gumicukorral. ez volt a reggelim. fincsi, mi? Ellenben minden szorulásos embernek ajánlom a medvecukros gumicukrot.. what a relief!

Feketét mosok. Ez totál rasszistán hangzik, pedig simáncsak télfüggő... télen feketében jár az ember, mert ilyen a hangulata... bezzeg nyáron... hjajhhh de várom már a fehér vászongatyák korszakát! meg az egy pólóban/trikóban levést... meg meleget... 

meg rizst főzök. Mondtammár hogy vettem minori rizst, ez extra kvalité japán rizs - persze spanyoloknál termesztik outsourcingolva - , és ég és föld a különbség az ugyancsak extra minőségű de vietnámi rizsemmel szemben. Ezt az ízvilágot és állagot és mindent kerestem már rég! Isteni finom, vizuálisan is gyönyörű: a kis kerek szemek kifőzve úgy csillognak mintha olajosak lennének, (pedig persze nemaz). na majd hétvégén kísérletezek megint sushival...