tegnap ún. ügynöktalálkozó részese voltam egy Il Capo nevű pizzériában. A hely egyik nevezetessége hogy bár "pizzéria" a megnevezés, mégis a pincérnő így szólt: "nézzetek valami mást az étlapról, a pizzatészta elfogyott"... ööö? Aztán egy negyed óra múlva visszajött, hogy mégiscsak van egy kis mennyiség, mit kérünk? Éltünk a gyanuperrel hogy telefonon rendeltek az Il Treno-ból suttyomban. A másik nevezetesség a forralt bor, amely ízvilága leginkább a forralt állott narancsos Plusssz szegfűszeggel és még két kanál cukorral-ra hajazott, ennek dacára betermeltünk vagy 6 pohárral. Viszont mindenképp dicséretet érdemel a "bakonyi betyár" elnevezésű levesük, amely az utolsó kanálig istenifinom volt. Dan-től kaptunk két csomag kártyát, 2*3 centi nagyok, így volt sok móka és kacagás amikor megpróbáltunk játszani vele. Volt még raicsigumi zabálás, steak fajták kielemzése egy vegetáriánussal, illetve sűrű poháremelgetés.

egyébként nagyon jól sikerült ám az este, csak borzasztó stílusban adom elő. Az a tény viszont megintcsak bizonyítást nyert, hogy az ember két rövid után tud a legjobban angolul