tegnap amúgy nagymama felköszöntésen voltunk, annál a nagymutternál, aki nem tud megöregedni, de legalábbis nemakar, így is eltartott neki egy darabig amíg elfogadta azt is egyáltalán hogy mi - unokák - vagyunk, mert "őneki nemkellenek unokák, mert ő nem akar nagymama lenni"... most így hogy elérkezett a nyolcvanadik szülinapja, mintegy reminderként vettünk neki a szülinapi csokitortára nyolcvan szál gyertyát, amit a kistesómmal jó negyed óra volt felpakolni, meg utána meggyújtogatni. Alig bírtam becipelni a szobába, ott meg le is lehetett volna tekerni a fűtést, úgy ontotta a meleget. Mondtam is nagyanyámnak, hogy vegyen azbesztruhát mielőtt megpróbálná elfújni. aztán végül, mikor majdnem lángolt az egész torta, azért gyorsan hárman elfújtuk. utána hűtőbe kellett tenni, hogy az olvadt csoki is megszilárduljon, meg az egycenti vastag viaszréteg a tetején.
amúgy finom volt