azért ez bazira felcseszi az agyam. Ma anyámék szerint tűrhetetlenül randára fokozódott a fejem állapota, így apu mondta hogy elvisz orvoshoz. oké, de hova? a bőrgyógyászat elköltözött a nagykórházba, akkor menjünk oda, ott az információnál mondták hogy bőrgyógyászat az ma nincs, ügyelet se, viszont van háziorvosi ügyelet. kivártuk, bementem, a doki széttárta a kezét hogy ő sebész, és nem most fogunk megoldást találni a problémára, de itt egy krém. aztán megnéztük a régi bőrgyógyászatot, ahol van ügyelet, de a dokinő csak telefonon beszélt velem: van életveszély? nincs bakker... aztán hazajöttem.
azért ezt kurva nagy röhejnek találom hogy amikor vannak a kiütéseim akkor senki semmit nem tud mondani, mindenki csak utókezelni akar. meg hogy menjek rendelési időben. köcsögök. ha akkor megyek, és elmesélem hogy most ugyan nem látszik semmi, de higgye el doktorúr, tényleg szokott lenni itt meg itt, iszonyatronda dolog, akkor jobb?? ha nem folyik vér a fülemből, vagy nem hiányzik az egyik lábam csöpögő véres csonkkal, akkor mindenki csak legyint, hogy ugyanmár, ez kozmetikai probléma. igen az, ettől nem süketülök meg, de akkoris?! bazmeg, ne legyingessenek, hanem tegyenek má' valamit. azért nem mindegy hogy egy hétig ilyenkor olyan ronda vagyok hogy a családom is már csak bottal piszkál - az előbb egy fél óra rimánkodás után tudtam rávenni a hugomat hogy kenje be a nyakam, ahol már nem látom, mert úgy undorkodott.
