az az igazság hogy félelmetes hogy azok akiket eddig a barátaimnak hittem (itt az IRL ismerettségi körömről beszélek), mennyire megmutatták a foguk fehérjét, illetve hogy akkor merre hány méter... mekkora sajnálkozás volt már, meg felafejjel meg minden amikor kiraktak a krumpliföldről, amikor meg kiderült hogy mégsem a híd alatt fogok tanyázni Fedél nélkült árulva, akkor rögtön harmadolódott a társaság... egyharmad rész tényleg örült, a másik csak úgy az illendőség kedvéért szolidan, a harmadik meg egy fél szót se szól/szólt, illetve próbálja helyretenni az egóját, ami most megsérült. meg az értékítélete meg ilyenek. nem az hogy nekem rosszat akartak volna, csak nehogy már jobban jöjjek ki belőle... nehogymár jobban járjak mint ők.
de legalább már tisztán látok. ez van.