most jövünk épp Zagarról, ami nekem felért egy misével. vagymégtöbb vagymittomén. kicsit még nem vagyok magamnál, mondjuk ebben segítségemre volt Finnlandia barátunk, akit sok-sok idő után (konkrétan sziget óta) nem fogyasztottam. úúúúúúristenmicsoda flesssbekk volt az egész... nem is figyeltem a programot, csak azt tudtam hogy zagar a mi zenénk, történetünk van, mennem kell... sziget, félájult bódulat, csókok és totális elvarázsolódás a zenére... erre nem szigeten készült film ment az elején?! aszittem lepadlózok ott: a zenére figyelni a Cinetrip-et, szaladni az esti tömegben, meg hullámozni, meg ...lenni... (Zsuzska, basszus, nagyon hiányzol!)... aztán mikor vége volt ennek a szigetes izének - és már totál kész voltam -, még képesek voltak odacsapni egy hatalmasat: megszólalt a koncert első száma, és mi jelent meg a kivetítőn?!?! Amadeus... Salieri meg a többiek... ááááá... itt hagytam el valahol a józan értékítéletemet és önmagamat... aztán jött a megtisztulás... az eggyéválás a zenével, az amikor a belsődben szól az egész fizikailag is, a katarzis, az egy órás elnyújtott csúcs... hiszek a zenében, hiszem hogy testileg-lelkileg megérinthet, jobban is mint gondolnánk. Betérni, vagy csak megtapasztalni Az Egészet Zagaréknál kell kezdeni...