sikerült szert tennem erre a fantasztikus dologra a hétvégén. ez egy kistükör meg egy kisfésű lilásrózsaszín csillámporral dúsított műanyagból, hátulján a cukiságot fokozandó, (a szinte már kötelező) japán sztájl rajzfilmfigura, meg szivecske mindenütt, meg éédes formavilág, de a legjobb, hogy ez ugye elvileg fésű meg tükör. De hogy is lehet ezt így ebben a formában használni? tette fel a kérdést eb, mikor látta az enyhe elmebeteg mosollyal kísért lila ködöt a szememben, amikor feltartottam a szerzeményemet otthon a bevásárlás után hogy idess mit vettem! Nos kicsit elgondolkodtam, aztán bemutattam bizonytalan mozdulatokkal, hogy először belenézel a tükörbe, hogy mi a pálya, aztán vaktában fésülködni próbálsz, de egykézzel nemlehet, mert akkor fejbevág a tükör, kettővel meg roppant vicces (mintha elrontott tornaórai légzőgyakorlatokat csinálnál: magastartás ketttő-három), aztán meg megint belenézel a tükörbe, hogy sikerült-e a rakoncátlan tincset eltalálni, vagy a szemöldökünket fésültük nagy vehemensen. a próba heves röhögésbe fulladt, majd eb jóindulatúan hátbavágott: nembaj, legalább tudom hogy te is hülyegyerek maradtál...