tegnap másfél óra lebegés a balatonban, hajam úszott a víz felszínén, az orromba néha belement a víz egy egy hullámmal, közben a kezemmel kicsit legyeztem a vizet, és csak hallgattam a vízben tompuló hangokat és néztem a kék eget... a Balaton üresen jó. amikor szinte csak az enyém, amikor csak messziről alig hallod a gyerekzsivajt, és csak kicsit érezni a parti büfék lángosos, főttkukoricás illatát.
