tegnap Brúsz Vilisz hős volt. Sajnos csak hétköznapi. Nekem a sebezhetetlen akció-szuperhős kell, akibe szerelmes voltam csitri koromban. de mozizni jó dolog, lehet pattogatott kukoricát majszolni, földre megy úgyis a fele, mert oda se néz az ember, de az sem baj, meg lehet összerezzenni a hangeffektekre, mert nem kell lehalkítani, mert jújmitszólaszomszéd, meg lehet kézakézben várni a filmkezdést, nem a mediaplayert kell hekkelni hogy végre szinkronban legyen a felirat a filmmel, meg egyáltalán: ez egy esemény. (természetesen a lelkesedés csak addig tart, amíg be nem szerezzük a projektort)