péntek este fáradtsággal küzdve majdnem bealudtunk, de aztán mégsem, és olyat tettünk mint még soha: kocsival mentünk színjózanon, és ez az állapot maradt egész éjjel. Mondhatni kísérleti jelleggel. Magic Mirror felől közelítettünk: tömegnyomor, át a Medúzába, ott valami kellemetlen tinglitangli rock(!) volt, aligalig lézengő tömeggel, innen gyorsan Partyarénába menekültünk, ahol drumandbass este volt, ennek megfelelően dugig szemtelenül fiatalokkal.

Úgylátszik pont azt a félórát fogtuk ki féltizenkettőkor amikor a Coldcut-os pasi zenélt volna ha ideér, és helyette berángattak hirtelen valakit, aki meg csak hallomásból ismerte a zenét. Végtelen hosszú kiállások, nemtalálja a következő cédét, mi? Ki is fütyülték, mi meg le is léptünk a Jazzsátor felé, ahol épp valami álmos szalonjazz ment, földön aludt a fele társaság, megejtettünk egy gyros evést és toitoi látogatást, hogy utána beszürénkezzünk a nézőtérre egy alvó német csoport, és egy kómás francia banda közé. Lehetett látni hogy itt lassan más stílus következik, mert a sok tekertnyakú balettcipős fiatal lányokat állszakállas feketébe öltözött egyének váltották.

Aztánpersze belecsaptak a lecsóba a juropien mantrások, és kő kövön nemmaradt. Lukács Sztárallűr Peta kicsit túllihegi néha magát, de megbocsájtható negatívum úgy gondolom ilyen zenélés mellett. Félelmetes ahogy laza jammelgetésből hárdkór metálba csapnak át egy ütem alatt. Vicces volt látni a véletlen idetévedteket ahogy nézik a programfüzetüket és hitetlenkedve hallgatják a kőkemény riffeket: ez lenne a jazzsátor?! Kettőkor lett vége, még átnéztünk a MokkaCukába, ahol a Tilosos Pedro és társai rakták a talpalávalót. Nagyon vicces zenék: Donna Summer, meg Dylan Rhymestől a Fashion Kills, meg a többi, fantasztikusan alápakolva. Viszont már hajnal félhárom volt, úgyhogy lassan úgyéreztem hogy gumilábam és kőböl faragott hátam lett, menni kellet hát, nem volt mese.