az az egyik legjobb dolog a felnőttségben, hogy azt csinál az ember amit akar (majdnem). most például vadabbnál vadabb ötleteket találunk ki a péntek délután ötkor kezdődő két hetes szabadságunk eltöltésére. Kezdődött ott hogy jó lesz az idő, és akkor lemegyünk Zamárdiba egy kis hotelbe két hétig lábat lógatni, aztán most van egy olyan variáció is hogy inkább kicsit menjünk délebbre, mert itt hideg van. oké, akkor mondjuk tengerpart? jó, Novi Vinodolszki, Horvátország. Hmmm, itt még biztos nincs olyan meleg mint Splitnél. De ha már ott vagyunk, menjünk le Dubrovnikba! De mi is ez az ország itt? Montenegró! Ez olcsóbb is mint Horvátország, csak jobb lesz! Van egy ismerősöm aki a fél életét ott tölti, tőle informálódtunk hogy milyen is az ország, jókat mondott, úgyhogy kicsit (?) rámásztunk a témára. Ugyanakkor felmerült a hőmérséklettérképeket nézegetve, hogy mi van ha mégsem megyünk, mert oda is 24-26 fokokat mondanak már csak. ...és akkor mi van, ha hagyjuk a francba az egészet, a nyaralásra szánt kétszázezerből veszünk egy jó projektort, a házimozi így komplett lesz, és újra megnézzük a kedvenc filmjeinket, alkohol van otthon a világ végéig elegendő mennyiséggel, utazgatunk a kocsival jobbrabalra - éljenek az ingyenbenzines cégesautók - ha meg mégiscsak strandolósra fordul az idő, lemegyünk nagyanyám házába Balatonföldvárra. Most itt tartunk, de szerencsére se a tatár, se utazási irodás foglalásos szarakodás nem hajt minket, mert ha megyünk is valahova, majd ott akarjuk kitalálni hogy hol alszunk. Mert a választás szabaddá tesz.

a szabadság meg válogatóssá.