...és most megyünk, és megmentjük tesómékat, akik a semmi közepén defektet kaptak a vadiúj téligumijukkal...

nemisérteménezt. iszok egy kis bort. mondjuk egy üveggel, és rögtön Metallica - Black Album megy a lejáccóban. énmeg valahol időcsapdában, a múlt és a jelen között...

update: másdoik üvezg - metallica kitart

Ma megejtettük a már eléggé időszerűvé vált havi nagybevásárlást is, de holnap kezdődik csak az igazán húzós menet: megjárjuk először nálunk vidéken, aztán vissza pest, majd vasárnap ebékhez, aztán este meg újra pest, jövünk az ügynökökkel meg senoival társasozni jóóól. de lehet hogy akkor már csak egy kiadós berúgásra leszek már csak képes. Remélem találok ahhoz is társakat majd...

apropó társak... valaki valahova jövőhét kedden? szalma leszek, fát nevelek, ... szóval jó hallgatóság vagyok, megértő és ivócimborának se utolsó 

most jövök annual influenza elleni oltásról, most nem volt túl kellemes - bár mikor az, ugye -, hát baszottul fáj most a bal karom, de ennek a fájdalomnak kábé 80%-a pszihés, mert simán rágörcsölök a témára ennyire. ájulni is remekül tudok, de ezt azért most nem mutattam be.

 

...és vagyok annyira mazo hogy kértem kullancsoltást is jövőhétre.  

tegnap Lobóéknál voltunk Last Minute társasjátékozni, Kázmérnak ugyanis már csak két hete van hátra megszületésig. Jövő, vagy azutáni hétre már kétopciós a dolog: vagy kórházba megyünk kiskázmért látogatni, vagy újra társasozni egyet. Remek, remek!

amúgymeg nemtudom miért sír a szája a sok (irigykutya) embernek, hogy micsoda bébibúm van, meg hogy felszaporodtak a terhesbloggerek is, hát csak kicsit utána kéne számolni hogy mégis kik alkotják a keménymagot, meg a fővonulatot a bloggerek között... annakidején 2000-2002 felé, mikor itthon is beindult a blogolásosdi, az akkor ~2x (huszonfiatal) évesek voltak akik lecsaptak a lehetőségre, akik felismerték a blogolás adta ingyen-pszihiáterben rejlő potenciált. Nos ez a korosztály most érik be, és hoz termést. Ennyi. 

rendszeresíteni kellene a négy napos munkahetet. Rendkívül jó hatással van a szervezetemre, és a lelkivilágomra is egyaránt. Tegnap Eb Obersturmführer vezényletével takarítottunk, a végére még én is belejöttem pedig nem sok kedvem volt ezzel tölteni a napot. Mondjuk semmi más alternatíva nem volt, lévén odakinnt fagyos nyálkás esős idő... Este még volt egy ordas nagy szopás: lehúztunk egy tökismeretlen filmet, kizárólag az alapján hogy az IMDB-n a Comedy kategória top100-ban benne volt, mi meg nevetni vágytunk. Hát a Simon minden csak nem vicces. konkrétan eutanázia-reklámfilm hollandiai klisékbe bugyolálva

ebtől ajándékba kaptam a Hozzávalók című könyvet, amit rögtön a szívembe zártam amikor ide lapoztam: (nagyítható, kattints rá)  

 persze értem én a célzást... kéne főznöm többet. Nemis, mert egy könyvesboltos-nyálcsorgatás közben lapozgattam majd fél órát nagy sóhajtozva egyszer régebben, nem is gondoltam hogy emlékszik még rá

szülinapot nekem. Az utolsó huszonévest. Igen, mint az országút...

végignéz, és (újra) megtér. Aztán újra. 

(igaz nem friss, de még mindig van 800 millió évünk a szavatosság lejártáig)