snooker negyeddöntők megtekintése, két pohár sangria, ágy.

Hogy el ne felejtsem: Kedden történt meg velem először hogy leraktam az asztalt egy szettben. (azaz az összes csíkosat egymás után, aztán a feketét is), illetve ma meg sikerüt hetet letennem úgy hogy az ellenfélnek még mindegyik golyója az asztalon volt.

azért tisztázzunk valamit:

nekem semmi bajom - és dolgom - nem volt se isoldéval, se teodorával. Sőt. Isolde kedvencekben van/volt, teodora szintén, és még kölcsönösen olvastuk is egymás blogját, illetve már sokkal régebbről, a filmes-japános-ázsiás fórumokról ismertük egymást.

Isolde most számomra totál leírta magát ezzel a megnyilvánulásával hogy "nem tudja dekódolni az ironikus metonímiákat, amikor is a szerző a diszpozíció feszültségének megteremtése érdekében állít szembe eltúlzott hangulatfestő elemeket", illetve hogy egész egyszerűen meg se nyilvánult hanem rámuszítja az ölebet. (és nem, nem volt külön "lapváltás").

Teodórát meg csak remélni merem hogy nem gondolta teljesen komolyan hogy beszól egy idekopizott viccre...

Sajnos nem tudok mit kezdeni paranoiás emberekkel, leginkább azért mert énis az vagyok. Most látom csak az igazi hiányát a metakommunikációnak. 

Két végzett filmesztéta-filozófus beszélget éjszaka egy 7 csillagos hotölben:
- A lengyel film a 60-as években főleg ritmikájában emlékeztet a dogma alkotásokra, a lassú és törékeny képek, szilárd snittek, pontos..nagyon pontos..
- Igen, ugyanakkor Tier Trier sokszor elengedi a gyeplőt, hagy dolgozzon a hatástudatunk, mintha beoltaná a nézőt..
- Figyelj, akkor azt a részt mosd fel te, én majd kézzel végigmegyek a széleken..

a tér. tegnap kimentünk korzózni. Totál belezúgtam eb-be újra, úgyhogy csak hagytam hogy vonszoljon a karácsonyi kirakodóvásár bódéi között, és lassan majszolgattam a sült gesztenyét a forraltbor illatban.

aztán álmomban meg síelni voltam, a felvonón meg buddhistákkal énekeltem együtt egész addig amíg meg nem állítottak minket a határnál(!) az arabok hogy vendégül láthassanak. 

fel is keltem hirtelen. úgy féltizenegy felé, mert ma megint szabin vagyok. Nem lehet ugyanis átvinni a szabadságokat jövőre, ezért jövő hétre is kivettem két napot. Nem vagyok hajlandó két ünnep között szabadságra menni, mert 1: akkor úgysincs annyi meló ami miatt érdemes volna, 2: legalább van indok megszökni szülőktől, hiszen dolgozni kell menni.

Többek között azért is jó hatvan pasi között egyike lenni a három lány munkaerőnek a szinten, mert a női budi mindig szabad, és gyakrabban jár a takarítónéni oda suvickolni mint mi használni, így kifogástalan állapotú mindig. Illetve a nagyfokú elszigeteltségben a csajok - alias mi - nem egymás szemét vájkálják, mint ahogy ez a nőtúltengéses helyeken szokott lenni, hanem a bajtársiassági elveket követve megtartjuk az udvarias reggeli hárommondatos jóreggelt-csevejt, majd ki-ki a maga körletébe távozik. Ez így elégséges és egészséges.

készültem hogy írjak majd valami frappánsat, valami lezárót, értekezést, akármit, erre már napok óta, de nem megy. Ezt nem lehet komolyan venni...