legyen annyi elég, hogy túléltem. A verejtékezős remegős ideges részt nem részletezném, de tény hogy tojáshéjakon tangózni is könnyebb mint esküvőt szervezni, egyeztetni négy szülői szempár kereszttüzében, figyelve arra hogy mindenkinek az igénye ki legyen elégítve*. Mert természetesen "apád megsértődik ha nem vezethet majd fel" meg "nagypapa el se jön ha nem hívjuk meg XY-t" (ahol XY úgy 10 plussz főt jelent), és az agyvizem utolsó cseppjei meg akkor párolognak el, amikor megkérdezik - százezredszer - hogy és akkor hányan fő lesz?
hány???? százhúsz féle válasz létezik erre:
Lesz 100** gerinces főemlős. Ebből 8 darab 0-2 éves, 6db 2-4, 12db 4-6, a maradék, meg lesz 4db 80év feletti. Ezekkel nem lehet normálisan számolni. mert a "hány fő lesz?" kérdés mindig másra vonatkozik... hol a meghívókra, ott ugye nem kell fejenként, hol az ültetésre, ott nem kell a 0-2-eseket számolni, hol az ételadagra, ott meg aztán mittomén hogy ki mennyit eszik, honnantól eszik meg egy kölök egy egész adagot, illetve hány éves kor felett üt be ez a tendencia újra.
*: már letettem arról hogy "ez a mi esküvőnk, úgy szeretnénk hogy legyen ahogy nekünk tetszik" reménytelen...
**:nem valós adat, csak az arányítás kedvéért
