Tegnap T kollégám egyszercsak lélekszakadva rohangálni kezdett hogy elfelejtették hogy mára van két színházjegyük, és ők már mást terveztek be, mostmilegyen, kivennémeg a nemtúlolcsó jegyet, jajajj. Ebet felhívtam, hogy van itt két jegy az Örkénybe a Shakespeare "Vízkereszt vagy bánomisén vagy amit akartok, vagy..."-ra, menjünk-e, és mivel még frissen élt bennünk az elhatározás hogy húdejóvolt újra színházban, lecsaptam a jegyre, kifizettük, és este el is mentünk, és mint kiderült rettentő jó ötlet volt, mert a darab zseniális, ez a Nádasdy Ádám féle fordítás briliáns, és maga a darab meg, nos szóljon itt a kritikából az utolsó mondat: "Frenetikus hatású szomorú-vidám zárlat, egy humánummal, öniróniával teli, féktelenül játékos, virtuózan teátrális előadás végén."