meló után a rádai utcai Leroyban kötöttünk ki HZs-vel, és végre odaadhattam neki a kalandos úton beszerzett karácsonyi ajándék könyvét, meg rendeltünk sushit, én meg kaptam egy csomó mindent, többekközt Hiroshige és Hokusai eredeti metszeteivel díszített naptárat, meg gyanús arab üccsit dubaiból, meg egypár kúl Muji cuccot Londonból. Volt még szó Solarisról, Pattern Recognitionről és a The Lost Roomról, a Trurl féle Eletrubadúrról, Babelről, majd miután megígértettük egymással hogy majd csak a következő sarkon hajigáljuk a kukába az ajándékokat, elváltunk a templom tövében, tanúnk csak a hold.

aztán átrobogtam Á velkám bulijára, ahol degeszre ettük magunkat keszadíjjával amin hálápennyó volt, volt még takkosz és szalsza hozzá meg tekila, citrom nélkül. Aztán előkerült egy kék szelence, belőle az indiai fehér tubák és sodródott egy papírkétszázas, alakult a porcsík a bankkártya mentén, és a végeredmény: egy rakás könnyező ember. Mivel sofőr voltam, természetesen már spanglizni se volt kedvem - rohadt egy világ a józanoké a bulizók között... - úgyhogy tizenegykor nyűgösen, picsogva bejelentettem hogy én akkor most haza, mert fáradtvagyok, meg holnap meló, meg különben is vár a hollókirály.