Szombatra elkészültek az elbaszott meghívók, úgyhogy este dombornyomorítottunk egy sort - azaz eb nyomkodta lelkesen, én meg lelkesen House MD-t néztem.

Vasárnap meg olyan körutat tettünk meg hogy ahhoz képest kannoszát járni, az gyenge egyhelyben tipegés. Kilenc rokon famíliánál viziteltünk, mindenhol "egyél egy kicsit" tolták elénk a kaját, "egy kis üdítő?" jött az ital, majd hogy "és hogy ismerkedtetek meg?", "mit dolgozol?" "hol is laktok", és az elmaradhatatlan "nektek se legyen jobb!", amire a végén már egész ügyesen tudtunk úgy nevetni mintha tényleg vicces lett volna.

Reggel kilenckor indultunk útnak, négyszáz kilométer volt, este fél kilencre értünk haza, és hétkor már nem volt hangom. 

És ez még csak a fele volt...