tegnap meghívóosztás ürügyén voltunk K-éknál, ahol négy gyerek van (5; 3,5; 1,5; és 0,1), a legkisebb alig két hónapos. K velem egyidős, osztálytársak voltunk Gimiben, és családiállapotilag idáig a leginkább messzi pólusokat képviseltük, talán pont ez is volt az összetartó erő, nemtudom. Ott voltak még Zsuék is, úgyhogy mondta is K férje hogy akkor most mindegyikőnkre jut egy-egy gyerek, ők meg lelépnének akkor moziba...
ma meg megyünk meglátogatni eb kétnapos unokaöccsét. (csak nekem van babacsőlátásom mostanában, vagy tényleg ennyi kisbéka van mostanság?)
azt megvárom hogy sokat ordibáljon, és ne tudjam megvigasztalni, és akkor kellően besokkolok, és mehetek haza House MD-t nézni takaró alól, meg láblógatni boldogan hogy nem zavar senki.
