kedves W, engedd meg hogy itt válaszoljak, mert kommentnek kicsit hosszú lett: 

Perszehogy élvezi az ember, hiszen azért csinálja. illetve kicsit visszás is, mert szeretné az egészet, de álmaimban sem gondoltam hogy ennyi kompromisszumot kell útközben kössek, akkor amikor már nincs visszaút. Ha az elején látom hogy ez vár, akkor megmondom őszintén: nem vágtam volna bele, de most már nem tudom visszacsinálni.
és ne hidd hogy majd kárpótolni fog a királylányos rész: mert nem; mert nem leszek még véletlenül sem szép: all time legdagibb vagyok, és egy kibaszott hószörny leszek, egy stan a pan mellett, stb. ezért is ragaszkodtam hozzá hogy személyesen vigyük ki a meghívókat, hogy lássák hogy nem lesz varázslat, meg fodorbodor

nem az ajándékok miatt csinálom, mert legeslegjobb esetben is nullszaldó lesz, de ezt sem hiszen, és én finanszírozom a felét, szóval ezért sem

és nem eb miatt, vagy a kettőnk miatt, hiszen tudom hogy ez az érzés, a tudat, a kapocs már rég megvan, és meg is marad; ahogy szokták mondani a papírtól semmi nem változik

a teendőkkel nem segít anyu vagy akárki, csinálni kell magunknak, hajtani kell nekem

szóval hogy ha most ebben a szent pillanatban kérdezed, hát nem, kurvára nem éri meg. Ugyanakkor mégis: mert tudom hogy majd nagyon jó lesz a sok barátot is tyúkanyóként ott tudni, megetetni, a rokonokat szintén, rég találkoztunk, rég beszéltünk. szóval most perpillanat a mérleg negatív, de az átbillenés reményében gyúrom tovább a szart hátha vár lesz belőle