akit érdekelnek a véres és gusztustalan részletek, az nyugodtan olvasson tovább...
szóval múlt hét szombatot írunk, reggel elkezd ömleni a vér a lábamon, tampon be, melóhelyre el, bejegyzés megszerkeszt. Majd délben csekkolom, vér már sehol, frankó... Vasárnap ismét vértelenül, ám hétfő reggel újra piros patakra ébredtem. Insert tampon and go. Aztán kissé bizonytalanul megkérdeztem G-t hogy biztos hogy menjek ettől ultrahangra? A válasz szerint igen, úgyhogy nem volt mit tennem. Állok épp az ügyfélkapunál - életemben először -, erre épp arra jön A, másik unokatesóm, a fülorrgégész, és elveszi a pénztárcám meg a tajkártyám, gyorsan beírja és befizeti a vizitdíjat, és már úton is vagyok G-hez. Vele lementünk az UH-ra, ahol ismét nagy tömeg, én meg ismét protekciós kis geciként máris az UH váró öltözőfülkéjében találom magam, ahol a legnagyobb megrökönyödésemre EGYSZERRE négyen próbálunk öltözni-vetkőzni... az ember próbál lehajolni hogy levegye a cipőjét, erre a meztelen feneke a másik épp bugyiját húzó nő meztelen combjához ér, ésígytovább... nekem ráadásul még a tampont is ott kellett kiapplikálnom magamból. Természetesen az egész vetkőzésesdi procedúrára vagy négy másodpercem volt, mert kiabálja is már a nő bentről a nevem, becsoszogok, szabadkozva mint állat, hogy hát nekem most is jön a vér, "nembaj, feküdjönmárle", lehajítom magam, a nő megbotoz. Eredmény a papíron: másfél centis egészséges petezsák, 5 hetes terhesség. Majd felkel, felöltöz, G-vel ki, aki csak nézte a dolgokat idáig, és a folyosón átbeszéljük: hogyaszondja: a petezsák nem növekszik, azaz nem él, azaz nem vagyok terhes, csak úgy nézek ki, a hőm is és a terhességi tesztcsíkok is csak átvernek, mert az egész szervezetet átveri ez a hülye üres petezsák... az hogy vérzek ezekszerint még nem jelent semmit, mert ez a számomra elég tetemes mennyiségű vér ezekszerint még bakfitty, és várnom kell hogy "olyan igazán megjöjjön" "azt észre fogod majd venni"... háttőőő... klassz... G:"mikor is lesz az esküvőtök?" mondom hogy március 31... G hümmög... "háát, akkor jó lenne túllenni még előtte az egészen..." szóval majd telefonáljak jövőhéten hogy meg méltóztatott-e már jönni, avagy neki kell majd esni kiskanállal, és kikapargálni mint a joghurtosdoboz aljáról a maradékot. Remélem most mindenkinek felfordult a gyomra. szmájli. (legyen nektek is rossz amikor nekem gyümölcsnapom van, mwhhhahhha)
szóval a konstans hisztériás PMS tovább nyúzza az én és eb idegeit, a hasam immár leglálisan görcsöl be minden pillanatban akár, és bármikor tudok vörös-tengert produkálni...
jaés a legszebb az egész ügymenetben mi volt? hogy én ugye pont a kozmetikustól bírtam belibegni a próbasminkemben a kórházba, úgyhogy mint egy (isolde fogalmazta ezt meg jól) sugárfertőzött panda, méteres műszempillákkal, meg úgy egy kiló csillámporral meghintett fejjel sétafikáltam a váróban, az anyukák befogták a gyerekeik szemét hogy meg ne álljanak a fejlődésben... El se tudom képzelni hogy mit gondolhattak az UH öltözőfülkéjében a nők, amikor kilibegtem felöltözni: fekete zokni, lábaim mint egy őzé (márhogy szőrösek), alul ugye semmi, felül egy szakadt póló, ám az arcom vibráló, pilláim rebegnek, csillámpor, árnyalt szem, ajakfény, stb, és épp egy tampont próbálok kicsomagolni heherészve....
