persze a legjobb az volt, amikor a japántanárnőm - aki japánból csak az esküvőnk miatt ideutazott a kislányaival - a kivonulószenére halkan felsikkantott és felragyogott a szeme, én meg majd meghaltam hogy nem nézhettem oda azonnal  (mert a hülye ufóval kellett még bájcsevegnikoccintani. Na arról is posztolok majd képet, megéri mert egyedi egy jelenség)

utána volt nagy egymásnyakábaborulás... hjajjhh.. hűűűdenagyon működik ez az "idővel megszépül minden emlék" dolog... Na ezért írom le azonnal a rossz dolgokat, látjátok...