most hogy psyclonejacknél olvastam róla, jutott el az agyamig végre véglegesen hogy TÉNYLEG JÖN a Tool!

Most nyáron.

A szigetre.

Az van hogy ezt eddig fel se tudtam fogni... illetve talán valami hülye morális izé meggátolta hogy felfoghassam. Mert eddig egy Tool koncertért úgy mind a két karom meg egy lábam is odaadtam volna...

Nemtudom rendesen megfogalmazni hogy mi ez a zene nekem. Főleg a Schism, amit bepakoltam youtube-ba, és este meg majd bepakolok nektek rendes minőségben a kislejátszóba is.

Valahol a zokogós-eksztázis a térdrerogyós-istenmegpillantás és a szerelmes-lassú-orgazmus közepén, vagy mind együtt, vagy csak mindből a legjobb: mint a szentháromság. Ez a zene esszencia, egy nagyobb időszak iszonyú erővel apróra nyomva, mint egy gyémánt. Nem tudom úgy meghallgatni hogy ne álljon fel a szőr a hátamon meg a kezemen és ne folytogatna a sírás a ... a nemtommitől... olyan túlcsordulásos érzelem-izé.

Volt már ilyen érzésetek egy zenével kapcsolatban? vagy csak én vagyok defektes?