tegnap apu felhozta a csempéket mivelhogy raklapon voltak lefóliázva, és egyszerűbb volt azonnyomban feljönni vele mintsemhogy felbontani, lepakolni egyesével hogy majd a hétvégén lemenjünk érte és újra bepakoljuk, majd fent pesten meg ki.
Egy kis kaland után sikerült is leegyeztetni az egészet, majd a kiskocsi segítségével eb feltologatta a lakásba az összes csempét - anyuéktól ekkor le is léptek haza -, majd miután csináltam egy csempefotózást, nekiálltunk az érdemi munkának. Én a borzasztú lassú és nagyon nem látványos papírszortírozásnak - hat év papírtermését álltam neki egyesével szortírozni, számlák, nemszámlák, szerződések, csekkek, kell, nemkell, szemét, afrancbaeztmegkellmégtartani. Közben hogy valami haladás is legyen, két sokfiókos kisszekrényt is kiürítettem, hat zsákkal a lábamnál (papírszemét, műanyag, fém, elektronikus hulladék, vegyes szemét, zúzandó). Fiókosok done.
Közben eb meg az előszobában szedte le a falról a tapétár körben körben, meg a közlekedőből a tükröt is leapplikálta, majd nekiállt a nappali rusnya nagy barna beépítettszekrényét szétszerelni. És én meg NEM FOTÓZTAM!! áááá... majd holnap a végeredményt. Mert ez tényleg látványos!
jaigen, mareggel meg megkaptuk a festő eddig elkeveredett árajánlatát, és azóta nem tudtunk egymáshoz szólni. Lehangolóan borzasztóan sok összességében. Egyesével persze érthető hogy miért ennyi a glettelés, meg miért annyi a festés, meg miért amannyi a mázolás, de jajj... most nemtudom mi lesz...
