annyi minden van a fejemben ötlet hogy mit hogy lehetne majd megvalósítani a lakásban, és már szinte az utolsó szögig kitaláltam, hogy nagyon kíváncsi leszek hogy hogy sikerül átültetni a gyakorlatba majd, és hogy tényleg olyan lesz-e ahogy azt móricka elképzeltem.

tegnap kajáltunk kínai all you can eat wok-bbq bárban, teljesen kellemes meglepetés, meg tesómnak névnapjára kókuszmatracot vettem, aztán meg gyönyörködni indultunk a lakásba az új színeket, amiből a középső sárga túl erős lett, oda sokkal halványabbat szerettem volna, meg ugye ez volt az amit a színkeverős pasas elrontott. mindegy, majd átfestetem máskor. most marad így ahogy van. 

holnap meg szabit vettünk ki, és indulunk ausztriába. mielőtt bárki irigykedni kezdene: apósékkal, konvojban, percre-lebontott időbeosztással. Maratoni túrák hegyeken, gleccserek tövénél réten gázolás, hajnal hétkor indulás, másnap is nyolckor már reggelizőasztal mellett ülés, különben bünti. Tavaly anyósnak tönkrement a térde egy ilyen kis kirándulásba és műteni kellett.  Ezerszázalékosan sajnálom magam. én ehhez lusta konzumidióta vagyok, szeretek kilenckor kelni, jót reggelizni, sétálni egy cseppet, vásárolni, boltokat nézni, saját szájíz szerint. mindegy. túlélem, nem kirándulásnak hanem iron man-nek képzelem, és máris könnyebb