kezsit-lábát csókolom annak a szerkesztőnek aki a petőfin reggel betette playlistbe kora ifjúságom egyik meghatározó számát, a Pál Utcai Fiúk - Bál -t. Ilyen frankón rég indult a napom.

Rögtön gondoltam hogy bejövök és beblogolom, és keresek hozzá zenét is jútúbon, de most mikor meglett, kellett rájöjjek hogy én még soha az életben nem láttam őket. Nekem a PUF egy fekete AKAII kazetta volt, kopott, kosztól szürkés cimkével, rajta a tollal írt PUF, és a koleszban - gimi - hallgattuk suttyomban - egyházi - amikor tuti nem figyeltek. (és ámulva borzongtunk a Jégkirálynő érzéki testiségén - szűzleányok mwahh)