szóval az úgy volt, hogy ma reggel elindultam munkába, de aztán mire beértem, annyira begörcsöltem hogy a dokihoz még felvánszorogtam, az meg hazazavart erre a hétre, mondván hogy azthitte hogy legalább szerdáig nem is jövök. 

Mondjuk nem tudom mit gondoltam a hétvége után, amikoris először mozdultam ki a lakásból, és be-begörcsöltem az összes kimozdulás alkalmával, úgyhogy csak pihegtem az ikea összes fotelján, székén és padján. (jó, tudom, hülye vagyok, de itthon nem ácsorogtam meg mászkáltam annyit hogy rosszul legyek, és ezért ne induljak el), meg  vásárolni is jó volt velem menni vasárnap, mert egy pár zokni után már spuriztam is ki a kocsi felé.

Kérdeztem a házidokinőcit hogy hogy van ez, hogy a múltkori alkalom után nem görcsöltem (és nem véreztem) egyáltalán és most meg igen. Frappánsan csak annyit mondott hogy majd ha szülök három gyereket, akkor meglátom hogy mindegyik totálisan más, és különbenis most méhtükrözésem is volt, jóhogy szarul vagyok, és nem is akar látni csak majd ha jól leszek.

Hazavánszorogtam, és most összegubózva ülök a fotelban, mert így elviselhető. Azért érdekes hogy a műtét másnapján teljesen rendben voltam, és a görcsök is szombaton kezdődtek, és mintha egyre erősebbek lennének. Pedig már szivesen ellennék nélkülük.

Ami jó van abban hogy otthon vagyok az meg az, hogy legalább láthatom a cinkéket,  akiknek egy tonna eleséget vettem, meg énekesmadáretetőt is, meg mindenfélét, hamár állandóan itt lebzseltek az erkélyen, találjanak is valamit. Eddig még nem fedezték fel, de remélem majd hamarosan.

(eb meg ps2 vásárláson töri a fejét)