még bent vagyok, munkahelyen, de nincs is kedvem hazamenni, mert eb a szüleinél vidéken. lakásban meg úgyis újra csak leülnék a gép elé, azért meg felesleges olyan nagyon rohanni...

gondolataim már úgy egy éve szabadságon, semmi nem jut eszembe, csak az hogy mennyire úgy érzem magam mint egy kiégett villanykörte, és hogy mennyire szeretném megtalálni a helyem, a hivatásom. Meg mennyire irigylem azokat akik már szinte gyerekkoruktól kezdve tudják hogy mi az. Jójó, tudom ezek nagy szavak, de akkor sincs kedvem még belegondolni se abba hogy multinál dolgozzam le a nyugdíjig hátralévő 80 évet, mert tuti mire odakerülnénk, már annyi lesz a korhatár. Szóval most nagyon mehetnékem van, de azér' hülye nem leszek, amíg nem csattan a múzsa okos csókja, nem mozdulok persze. Önéletrajzomat már elküldtem egy helyre ahova szívesen mennék, de ott szerintem csak a naptárukat lapozgatták hogy vajon már április elseje lenne? mit akar itt ez a csavargyáros a csipkeverő manufaktúrában? és nem is írtak vissza...  

csöndes válság, csak úgy a margón.