egy isteni tyúkhúsleves alkotói:

egy gyöngytyúk (darabolva),

két répa és egy petrezselyemgyökér (Bâtonnet), fél karalábé, fél zellergumó, két kis hagyma, egy paradicsom, egy paprika, egy levél kelkáposzta, két kis rózsa karfiol, egy marék zöldborsó, három kis fej sampinyongomba, egy fej shiitake, egy kis fej vargánya, egy csomó petrezselyemzöld, egy kis csomó zellerzöld, egy evőkanál paradicsompüré, egy teáskanál édesanna, egy szárított paradicsom

nagy marék feketebors, egy-egy teáskanál piros és zöldbors, 2 szem boróka, három darab szerecsendióvirág, három-négy szál sáfrány, egy szegfűszeg az egyik hagymába szúrva,

só alig (az édesanna, a szárítottparadicsom és a húslevesalaplé is sós), húslevesalaplé, víz

bő három óra lassú tűzön

mindig is hülyeségnek tartottam a különféle "nemes" ideológiákkal alátámasztott vegetarianizmust, úgyismint "szegény állatok" meg "gyilkosság". A vágóhídi állatok emberi körülmények között való utaztatását túllihegőket meg egyenes röhejesnek. 

Viszont.

Ha én egyszer vegetariánus leszek akkor az emiatt lesz:

"...a világ antibiotikum-termelésének fele injekció, implantátum vagy takarmány formájában haszonállatokba jut" 

részletek
 

ebéd után biliárd. négy menet volt, mivel hárman voltunk, először ketten voltunk Cs-vel párban. Kikaptunk. Aztán B-vel voltam párban, kikaptunk. majd én voltam egyedül kettejük ellen. Kikaptam. Aztán jött egy ráadás én-ellenük felállásban, hogy hátha, de még csúfosabban kaptam ki mint eleddig. 

Felmarkoltam a telefonomat, slattyogtunk a lift felé, beszálltam, sóhajtottam egyet.

Majd egy halk pukkanással kialudt a felettem lévő égő.

A nap további részéből, köszönöm, nemkérek. 

szóval az úgyvolt, hogy senoival akartunk egy kicsit kettesben dumálni, és elkövettük azt az orbitális hibát hogy a tandembe mentünk. Nos ott mindent lehet, csak kettesben maradni nem. Meg egy helyben. Onnantól hogy félhatra megérkeztünk, összesen hatszor váltottunk asztalt, mert az első a folyosón volt, aztán beljebb csúsztunk, aztán felszabadult az a klassz pados sarok asztal, oda tovább, majd társaság miatt át a harmadikhoz, ésígytovább.

éstermészetesen újra a szokásos koreográfia is megvolt: a Csavargyárból úgy huszonöt-harminc ember jött, valami búcsúbuli volt. Amikor én csendes lerészegedésre vágyom, mindig odatalálnak.

Épphogycsak lecuccoltunk, máris ottermett vogue, kicsit később brill is csatlakozott, aztán ők átpártoltak a sarokban gyülekező ismerőseikhez, ott ült még ford és jófiú is, meg egy copfos srác is, akit nem tudtak azonosítani nekem a celebvilág IRL oldalában jártasabb emberek sem (ápdét: nyehljudov volt. Köszönet jófiúnak!). Átcuccoltunk, aztán vissza, füstmentesre, ezt megünnepeltük senoival kettesben egy üveg Portugieserrel. Ennek hatására iszonyú szófosás, széles jókedv és gesztikulálások. Ezen tünetek meg mint a cukrosvíz, odavonzották a később jövő phnb-t, majd visszapártol vogue is, majd csatlakozott psyclonejack is. Rendes fluktuáció volt, alig tudtam követni. Közben meg jöttek mentek a bloggerek, mellettünk ültek Gorcsevék, jött Perdita, ottvolt Dreamdancer és Tyttö is, és mikor épp távozóban voltunk tízkor, akkor volt szerencsém lebukni hogy milyen szar a memóriám, mert ugyan ismerős volt, de ha nem mondja hogy mi már találkoztunk, akkor meg nem mondtam volna, hogy ő Control, pedig de, és én meg utálom azt a lukas agyam, hogy ilyen kedves és szép emberek nevét elfelejtem.

Tehát egy bloggerkocsma az ugyanolyan mint egy rendes, kivéve hogy itt már meg lehet spórolni egy rakás időt bemutatkozással meg élettörténetmeséléssel, és in medias res mehet az ivás.

kicsit mintha belterjes lett volna a dolog, dehát nem mondhat ilyet olyasvalaki, aki este aztán egy hátétépéebsikponthu-val bújik ágyba.

elfogyott a lefőzhető kávé, és a tej. Viszont sürgős koffeinpótlásra szorultam, úgyhogy készítettem kávét - azaz kávéízű italt, hogy teljesen PC legyek.: Egy negyed bögre maresi, felöntve vízzel kétharmadig, bele két szem canderel, abba pedig egy kiskanál nescafe. Aztán egy kis mikrózás, hátha...

ez már tiszta szájenszfiksön. Ennyi mesterséges adalék az Apollo programban sem volt.

létezik az hogy valaki rászokik az orrsprére?

(nekem Afrin típusú van, és eleinte csak amikor náthás voltam, akkor fújtam este, lefekvés előtt, mert nem tudok úgy aludni hogy szájon át lélegzek; aztán egyre többször, és most ott tartok, hogy este a lámpaoltás után rutinszerűen megy egy-egy kisszentés az orrba... noormális?!)

update: kicsit utánagugliztam, és elszörnyedtem:

Stop Rebound Congestion & Afrin Nasal Spray Addiction 

Afrin, the greatest and most addictive OTC drug there is 

I'm addicted to Afrin nasal spray 

és így tovább : „addicted to afrin”: 1–10., összesen: kb. 10 200 találat 

tesómék biztos haragszanak ránk, mással ugyanis nem tudom megmagyarázni a karácsonyra tőlük kapott 3000 darabos puzzle-t. Amilyen obszesszív kompulzív vagyok, nem hagy nyugodni a dolog, és minden este túrom a dobozt, zörgök, matatok, eb meg már az őrület határán, mert épp egy levelet keresek, de nem ilyet, hanem amolyat, de az nemjó, mert ide más árnyalatú sárga kéne. A kép ugyanis egy őszi erdő.

Közel két négyzetméteren.

Najó, nehezítésképp van rajta szép felhőtlen kék ég és egy csinos, fodrozatlan tó is az előtérben. 

Amin tükröződik az őszi erdő és a felhőtlen kék ég. 

és természetesen a lakásban még csak véletlenül sincs akkora felület ahol elférne, így a nappaliban a szokásos tevékenységek - úgysmint leülés a számítógép elé, leülés a kanapéra, kijutás a teraszra, teregetés, viráglocsolás - bizonytalan időre elhalasztva.

az egyik legjobb volt. Köszönöm.