és tegnap megérkeztek a szakemberek...
(a sokeszű meg tegnap nem rakott be fényképezőgépet, így az első látványos képeket mobiltelefonnal kellett készíteni...)
Tegnap visszavittük a csúnya üvegmozaikokat az üzletbe és a biztonság kedvéért vittünk két falicsempét a fürdőszobából hogy hozzá tudjuk illeszteni, és megnézni hogy passzol-e jóóól. Nem kevés tökölés után megtaláltuk a befutót, ami ugyan bazidrága - majdnem tizenhatezer forint négyzetmétere -, de mivel úgyis csak három lapot vettünk, nem volt vészes. és eszméletlenül jó. szerintem. még. aztán majd a falon meglátjuk.
Ezenkívül a kisrablós incidens miatt én nem tettem semmit a felújításos ügy érdekében, ellenben eb szorgosan matatott a lakásban.
ÁÁM! a mai nap híre viszont az, hogy reggel félnyolckor már a lakásnál kezdtünk, mert ott vártak minket a festők, akik még a burkoló előtt megkezdték ezennel ünnepélyesen a tapéta és egyéb festékek leszedését, meg a hasonló előkészítő&szemetelős munkákat. Azaz folyik a munka a lakásban, AS WE SPEAK! éjjjjjenéjjen!
Meló után megyünk is, pakolunk (meg persze fotózunk), illetve hatra jön a villanyszerelő csóka.
A nap fénypontja hogy este a Kisrablóba mentem, ott találkoztam KCs barátosnémmal meg SA-val, és egy iszonyatosan jó estét töltöttünk együtt végre három üveg bor társaságában, és vérszerződést kötöttünk hogy szigeten újra megismételjük. Kötelező!
Fel kell hívjam a figyelmet arra a vitathatatlan tényre hogy kevés kajával sok bort veszélyes inni, és ez veszélyes, mert esetleg Ön is úgy jár mint én, aki fürdés után fogta a pizsamáját a kezében hogy akkor most felveszi, és leült az ágyra, de a következő pillanatban reggel lett, és a pizsama még mindig a kézben.
Hétfőn csak egy kis piszmogásra ugrottunk fel a lakásba, meg egyeztettem egy villanyszerelővel aki holnap jön felmérni. Ezenkívül döntöttünk hogy melyik festő lesz, eb meg még sok doboz papírt cipelt el a papírgyűjtőbe.
Ezenkívül tesóm lediplomázott az orzsén mint másoddiploma, és iszonyúan gratulálok neki most is újra.
Kedden meg dokinál voltam, ahol végre megtudtam hogy nem egy utolsó akaratgyenge disznó vagyok, hanem IR, úgyhogy végre boldogság, meg gyógyszer (meg a diéta ofkorz) és a szigeten újra találkozhattok Cérna Mirwennel! Jippí!
Este meg voltunk még gokartozni is, de az speciel negyedannyira sem érdekelt mint a Nap Híre.
Ma meg KCs barátosnémmel megyünk Kisrablóba ahogy azt régen is oly sokszor megtettük, de most lesz az estnek sztárvendége is: SA, aki hamarosan diszidál, úgyhogy erről meg kell emlékeznünk erősen.
idén - fikatengeren evickélve - gőzerővel rajta leszek a goldenblogos dolgon, mert bilibe lóg a kezem, és szeretnék egy laptopot, és ezek a hávégés fiúk itt azt osztanak az első helyezettnek...
esélyem nulla, de azért egy próbát megér ahogy szokták mondani.
úgyhogy ha gondolod, már most is nevezheted ezt a blogot itt ni hogy eljuthasson egyáltalán odáig hogy szavazni lehessen rá majd a hónap végén. Bár ahogy nézem itt rögtön el lehet vérezni, hiszen nem a szavazatok hanem a zsűri az élet-halál ura... namindegy...
egyik kollégám gyűjti a filteresteák cimkéit, és szépen albumokba rendezve tartja őket tematikusan. van már kilenc albuma... Ezenkívül gyűjt még mindenféle ceruzát, az asztala csordultig van a kisebb nagyobb íróeszközzel. Ma mikor behozta és megmutatta a bélyeggyűjteményét, jutott eszembe hogy én annakidején a banánoscimkéket gyűjtöttem, de az még általános iskolás koromban.. És most ha jobban belegondolok, csak egyetlenegy dolgot gyűjtök, de az ha lehet még sokkal szánalmasabb: a douwe egberts kávé(meg régebben tea)csomagolásokról a pontokat, bele egy nagy zacskóba, ugyanis a pontbeváltás már ezer éve megszűnt, de vagyok olyan reménykedős naiv liba hogy egyszer még újra bevezetik.
Ti mit gyűjtötök?
szombaton hivatalosak voltunk kora délután barbeque-zni sok frissensült hússal, salátákkal, tésztasalátával, sütikkel, grillzöldségekkel, minikolbászkákkal, péksüteményekkel, torillával és mártogatós szószokkal és én ugye EGY FALATOT SE ehettem mindezekből, úgyhogy kurva jó volt.
Tetéztük mindezt utána egy születésnapi partival, ahol hatalmas mekszikói szpesöl ínycsiklandó torta volt, meg popkorn, meg sült hús meg saláta meg csokilapkák meg magvak meg... ááá.... aztán megettem suttyomban a vacsorám ami egy nagy sült gombafej volt.
ilyenkor mindig elgondolkodom azon a párhuzamon hogy ez pont olyan mint amikor rehabra megy egy drogos, és akkor ugye az van hogy "légyszives ne drogozz, mert neked akkor majd úgy lesz jó" és utána meginvitálják egy délutáni partira, ahol a teljes kábulati paletta jelen van, és kínálják, free, és "miért nem veszel?" és próbálja meg megállni a szerencsétlen... utána meg menni kell egy másik helyre, ott is halál rendesek meg minden, de ott sincs más, csak tűk, meg cucc, meg kísértés. Nincs menekvés, ez a leszokás emberek között _nem megy_. Mert kurvára belepofázik mindenki mindenbe.
naszóval ott vagyunk a szülinapi partin, eb már döntögette a söröket ezerrel, mert persze nem is iszom, meg perszehogyleszek sofőr, amikor is elhangzott a mondat az egyik jófej szomszédsráctól aki csatlakozott hozzánk hogy neki márpedig van műsoros cigije, kér-e valaki. Először csuklóból nemet mondtam, de aztán elborította a fejem a lila köd hogy márpedigmostmáraztán mindent nem hagyok ki arohattélet, úgyhogy a következő pillanat már a gangon talált parázsló izével az ujjaim között és támasztottam az ajtófélfát piszkosul. Néztem a göncölszekeret, kicsit meglazult a konstelláció, aztán besompolyogtam ebhez, próbáltam bűnbánóan pislogni, de mivel nem éreztem semmi extrát, amikor megkérdezte hogy most akkor ki fog hazavezetni, rögtön rávágtam hogy én, perszehogy.
De biztos?
Persze, hiszen nem is éreztem be. meg különbenis, na.
A távozás hímes mezejére léptünk, én üdvözült mosollyal az arcomon, ami csak akkor lohadt le amikor megláttam ahogy a kocsi a vízszintessel 20fokos szöget zár be abban a szűk, meredek utcában ahol előtte is és mögötte is 30-30centire parkolnak a további autók hogy ...Jajj... de majd megoldom valahogy.
Biztos?
Biztos!
Aztán beültünk, szépen beállítgatom a tükröket, gyújtás meg minden, akkor indulnánk.. hopp ...FÉK... hátracsúsztunk, centikre a mögöttünk állótól, mert elfelejtettem a kuplungról levenni a lábam... izé... valahogy olyan gyorsan történt minden. Ekkor eb valami isteni sugallattól vezérelve lépésről lépésre diktálni kezdte az emelkedőn elindulás how-to-t, és ezzel a vezérlettel az automata bekapcsolt bennem és elindultunk, az agyam percekkel követte az eseményeket, pedig sötét volt és üres az utca, aztán indexelni kellett, és kanyarodni, és én már kint voltam a másik utcában, a tudatom pedig még mindig a mögöttünk lévő kisutcában keresgélte az indexkart, és ekkor gondoltam úgy hogy én akkor ott megállok annál a helynél baloldalon, és innen tovább egy centit sem, mert iszonyúan nem szinkronúszunk, én és a tudatom.
Nem megy?
Nem.
És eb hazavezetett. Utólag bevallotta hogy akkor jött rá hogy tényleg készen vagyok, amikor az induláskor hirtelen hátracsúsztunk, és én meg vigyorogni kezdtem a szokásos csapkodósmérges idegességem helyett.
Nem voltunk büszkék. illetve én igen, mert ellenálltam a kísértésnek. Az egyiknek legalább.Pénteken átcincáltuk az összes bútort a középső szobába ami ott marad, és az eredetileg tervezett "csak az ülőgarnitúra marad" felállásból már nem sok minden van, mert megkegyelmeztem pl két fotelnek is és nem számoltam pl a sok sok bizbasszal ami lakásdekorációs célt szolgált annó, és talán még fog is, meg a temérdek papíralapú izével - számlák, szerződések, stb... kvázi az életem -, amiknek a tárolása még külön kihívás...
Szombaton csak egy festő jött felmérni a lakást hogy adhasson árajánlatot, a szombat pihenőnap volt. Aztán
vasárnap meg megkaptuk az arcunkba a festő árajánlatát, ami szinte forintra megegyezik a másik festő ajánlatával, úgyhogy majd ma döntést kell hoznunk hogy melyikük legyen a befutó. Aztán még egy kis ejtőzés és egy majdnemkurvajó izlandi film után átmentünk egy kis lájtos hétvégi matatásra. Eb a közlekedőt hozta 90-ről 100%-os tapétátlansági fokozatra, én meg lepakoltam a két fapolcomat, szortíroztam, majd szétszereltem őket, és lepakoltuk a kocsiba. Tesóméknál lesznek ezentúl garázs-polcok, mint ahogy eddig is elvileg arra szánták őket, csak nálam voltak felminősítve könyves illetve tévépolccá (ezt így írják helyesen?).
ezenkívül vettünk még üvegmozaikot négy lapot, de még a héten vissza akarom vinni és becserélni valami más szinűre mert mikor otthon a csempéhez próbáltam, nagyon bénán nézett ki. ultranagyon. sírtam is majdnem. de aztán mégsem. mert erős vagyok és nem fogok a tapétafecniken térdepelve, üvegmozaikot szorongatva sírni már csakazértsem. de bosszúból nem is fényképeztem le.