az elmúlt napokban rohangászás volt mint pók a falon, két nap szabit is kivettünk a sok hétköznap intézhető dologhoz. Csütörtökön vidéken nálunk, templom, anyakönyvvi hivatal, fodrász-kozmetikus, virágos. Pénteken ebékén vidéken, ott nyomda (meghívó) és öltönynézés. Szombaton esküvőkiállításra rángatott el a hugom, aki rajtam keresztül éli ki a nem megvalósul esküvőjét, és én vagyok az alibi, hogy elmehessen, szervezkedjen, stb. Aztán délután Wasabiban running sushiztunk egyet. soha többet, az már biztos. nekem a sushi nem a degeszrezabálásról és a "tejóisten, mikor jön már megint kagyló??" izgulásról szól (meg ha jól emlékszem nem lazacos és uborkás sushiban kéne kimúlnia a sushi-repertoárnak (és akkor a sok kínai meg koreai kajáról ne is beszéljünk, amit japánnak adnak el)). Este még megnéztünk a Ringut - ami már évek óta megvan, csak soha nem mertem megnézni eddig, meg a The Devil Wears Prada-t. Meryl Streep Istennő!

ó, és megvan hogy mi lesz az asszonynevem, mert ott hirtelen a hivatalban erre is kellett válaszolni - semmi, mert megtartom a sajátom -, meg a nagyobb sokk hogy most kellett nyilatkozni a leendő gyerekek vezetéknevéről is. Ami meg énvezetéknév-ebvezetéknév lett kötőjellel.

Ma meg lustázás. Meg két napja Petrik Adrienn rabja vagyok az Asszony és házá-t olvasva. Úgyhogy tegnap este is éjfélig olvasás, ma meg felkelés után reggel az ágyban még délig. Lassan, nézelődve, lapozgatva, hogy nehogy hirtelen kiolvassam. Aztán ebédre eb laskagombapörköltet készített magában, most egy kis netezés, rendbeszedtem a virágokat, és megnézzük az El Laberinto del Fauno-t, majd este meg megyünk a Katonába, így él a világ.

szóval volt ilyen munkakiértékelésesdi, ahol megtudtam többek között hogy itt a csavargyárban két évet kell lehúzni ahhoz hogy 1 teljes emberként számítsanak rád, addig betanulsz. Én hét hónappal a hátam mögött 0,6 embernek számítok, míg a másfél éve ittlevő Cs például már 0,9-nek.

méghogy a pap tanul holtig...

Tegnap baráti látogatást tettünk az Egyesült Államok Magyarországi kirendeltségén.

kölessaláta, ecetes-szilvabefőtt és magvak mellett elfogyasztottunk még egy nagy halom fényképet is, amit előtte egy teljes Google Earth utazás előzött meg. Jártunk Los Angelesben, Santa Barbarában, San Diegoban, Bostonban, New Yorkban. Mohave desert, Malibu, Palm Springs, Hollywood, Cape Cod, Rhode Island, szevasz!

De Szináék szerintem nem is sejtették hogy kábé húsz percnyire voltak a Jacko féle Neverland Ranchtől mikor Santa Barbarában sétáltak...

tegnap kinéztük a meghívót hogy akkor milyen is lenne nekünk jó. Ahhoz képest hogy volt már egy alapkoncepció, totál felrúgtuk, és teljesen más, de klasszisokkal jobb és szerintem eléggé illik a stílusa hozzánk. Az eredeti az egy gyönyörű fehér-pausz-inda-aranyzsinóros izé volt, tényleg csodálatos, de Kr is - eb nagynénje - felröhögött amikor meglátta: "ez totál nem ti vagytok!" Igaza volt.

Szóval eldőlt, kiválasztottuk, megrendeltem egy példány hogy legyen mutatóba, de addigis eb lelopta a lelopnivalókat - színek, kódolva, méretek, arányok, betűtípusok -, megírtuk a mi szövegünk és már át is van szerkesztve, nyomdakész. 

Most ugyanezen motívumok felhasználásával készül az ültetőkártya és menükártya is ami annak a függvénye hogy mennyit kér a nyomda, illetve készül a honlap, mert nem trendi egy esküvő eléggé honlap nélkül. (Meghát hova sorolhatnám fel a nászajándék listát? (ami egyetlenegy darab link lesz az IKEA ajándékutalványos lapjára...) mhahhaa)

legyen annyi elég, hogy túléltem. A verejtékezős remegős ideges részt nem részletezném, de tény hogy tojáshéjakon tangózni is könnyebb mint esküvőt szervezni, egyeztetni négy szülői szempár kereszttüzében, figyelve arra hogy mindenkinek az igénye ki legyen elégítve*. Mert természetesen "apád megsértődik ha nem vezethet majd fel" meg "nagypapa el se jön ha nem hívjuk meg XY-t" (ahol XY úgy 10 plussz főt jelent), és az agyvizem utolsó cseppjei meg akkor párolognak el, amikor megkérdezik - százezredszer - hogy és akkor hányan fő lesz? 

hány???? százhúsz féle válasz létezik erre:

Lesz 100** gerinces főemlős. Ebből 8 darab 0-2 éves, 6db 2-4, 12db 4-6, a maradék, meg lesz 4db 80év feletti. Ezekkel nem lehet normálisan számolni. mert a "hány fő lesz?" kérdés mindig másra vonatkozik... hol a meghívókra, ott ugye nem kell fejenként, hol az ültetésre, ott nem kell a 0-2-eseket számolni, hol az ételadagra, ott meg aztán mittomén hogy ki mennyit eszik, honnantól eszik meg egy kölök egy egész adagot, illetve hány éves kor felett üt be ez a tendencia újra.

*: már letettem arról hogy "ez a mi esküvőnk, úgy szeretnénk hogy legyen ahogy nekünk tetszik" reménytelen...

**:nem valós adat, csak az arányítás kedvéért