akkor használjuk terápiás céllal a blogot.

Van egy új kollégám, nevezzzük Létrának, akit olyan mélyen és borzasztóan utálok, hogy az már nonszensz. Alig került ide és fontoskodik, jópofizik, közben pedig nem is vicces, rádtukmálja magát, idétlen, nagyszájú és még béna is.  A lényeg hogy a múltkori BKV sztrájk előtt megtudta hogy ugyanarra lakom mint ő és ajánlották neki hogy kérdezzen meg engem hogy elhoznánk-e. Komolyan nem tudom leírni hogy milyen végtelenül szarul voltam vasárnap este amikor jött az sms hogy jöhet-e másnap. Fizikai fájdalom volt arra gondolnom hogy majd jön és beül a kocsiba és ....áááá ... gyalog akartam menni, meg bicajjal (ami akkor még szereletlen volt) meg bánomisén, csak ne vele...

Komolyan sírtam is a kétségbeesett szorongásos tehetetlenségemben.

Szánalmas.

de aztán eszembejutott hogy mekkora gyökérparasztnak tartanának ha nem hoznánk el (esik az eső), úgyhogy megírtam hogy jöjjön. 

Holnap BKV sztrájk. Ma munka után a frissen visszaszerzett bicajommal gyakorolótekerést végzünk, holnap meg bicaj. 

azaz amit utálok Létrában, azok az én szar tulajdonságaim. Igen.