Tegnap mikor a buszon ültem, akkor egyszer csak azon kaptam magam hogy azon agyalok hogy mi van ha most hirtelen felszállna egy terhes nő. És kétségbeesetten forgatókönyveket pörgettem az agyamban, hogy mit tennék: Hogy átadnám a helyem. De nem kell hiszen terhes vagyok én is. De nem látszik rajtam, biztos el se hinnék. Most álljak le vitatkozni hogy igenis terhes vagyok, csak nem látja?! És látom ahogy dagad a botrány busz szerte.

Aztán elkeseredtem hogy nekem kábé csak az utolsó hetekben lesz felismerhető pocakom, addig mindenki csak dagadt disznónak fog látni. Hétfő este is amikor céges vacsi volt és bejelentettem hogy babát várok, láttam amint mindenki a hasamra szegezi át a tekintetét, a merészebbek meg is jegyezték hogy nem látszik. A régi farmerom volt rajtam, tényleg nem kivehető. De akkor is.